Értékeljük a pillanatot!
Épp melegszik a csorba leves - mert nem kell mindig a húsleves - közben kivittem a tányérokat, szép idő van, talán túl meleg is, így meg merem kockáztatni, hogy Kedvessel kint ebédeljünk a kertben, persze kizárólag a napernyő alatt. Amíg terítettem az asztalt, szokásomhoz híven elképzeltem, hogyan alakítanám át a az egész házat, hogyan festeném ki a szobákat, milyen virágokkal ültetném még tele az udvart ,és hova tenném a medencét, meg a kerti tavat. A színvonalas lakberendezői magazinokból bevillantak képek: csodás vaskorlátok, márvány lépcsőfeljárók, a kárpithoz tökéletesen passzoló műtárgyak. Aztán közben felforrt a leves, én pedig ismét rájöttem, hogy bár ez a ház nem tökéletes, és lenne rajta mit alakítani, újítani, na meg javítani, de akkor is a miénk, ahol önmagunk lehetünk, és ahol elvonulhatunk a zajos világ elől.
Kép