A minap nem volt kedvem munka után azonnal haza rohanni, inkább vettem egy nagy pohár jegyes kávét, egy isteni csirkés szendvicset, kiültem velük a Duna-partra, lenémítottam a mobilomat és csak szemléltem a tájat, az embereket magam körül. A nap már szinte a nyarat idézte, én meg persze ismét nem tettem el a napszemüvegemet. Ahogy fogyott a kávém, úgy melegítette fel tagjaimat ez a kellemes, tavaszias meleg, s úgy töltődtem fel energiával és életkedvvel.  Olyannyira jól éreztem itt magam, hogy még ezt a posztot is itt írtam meg, itt a Parlament lábánál, József Attila szobra mellett. Te rá szoktál még csodálkozni saját városod szépségére?  
Kép1/2/3/4