Értékeljük a pillanatot!

Szeretem az ősz színeit, az aranyló ragyogásokat, a meleg barnákat, a moha zöld természetességét és a burgundi nőiességét. Mondjuk tegnap annyira nem szerettem egyik színt sem, mert egész nap úgy esett, mintha sose akarna elállni, a szél pedig úgy fújt, hogy minden lépésemnél kicsavarta kezemből az amúgy is gyengécske esernyőmet, így végül hagytam az egészet a francba, és ernyő nélkül gyalogoltam tovább a városban, melynek eredményeként úgy eláztam, mint még soha. Ma meg itt gyalogolok új ernyőmmel a kezemben, és hét ágra süt a nap. Most cipelhetem magammal egész nap. Hát élet az ilyen?
Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Hajnalban ébredtem, még a mindig éber kutyám is lábakkal égnek meredve horpasztott, a család többi tagjáról már nem is beszélve. Esett, és én még köntösben is fáztam, ahogy kiléptem a verandára, sajnos véglegesen véget ért a nyár, totálisan ősz vesz körül.  Bár talán annyira nem bánom, nincs már az az elviselhetetlen 40 fok, de ezt a nyirkos, esős időt sem szeretem. Mégis valami semmihez sem hasonlítható, borzongatóan jó érzés kerített hatalmába, ahogy reggeli kávémmal a kezemben álltam ott a sáros lábtörlőn, talán nem ez a legszebb évszak az évben, én mégis jól érzem benne magam.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Nincs annál rosszabb, mint amikor saját magunkkal nem jövünk ki jól, amikor haragot érzünk az iránt a személy iránt, aki reggelente visszanéz ránk a tükörből. És mivel a körülöttük lévő világot nem igazán tudjuk megváltoztatni, az önmagunkhoz való viszonyunkon kell változtatnunk. Miért fontos ez? Hogy önbizalmunk és önbecsülésünk erősebbé váljon. Hogyan szerethetjük meg magunkat?  

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Megfigyelted már, hogy a legkedvesebb emlékeid leggyakrabban a spontán pillanatokból születnek? Amikor hirtelen ötlettől vezérelve elugrassz a barátnőddel moziba, vagy kutyasétáltatás során találkozol egy helyes pasival, vagy teltház miatt kedvenc éttermed helyett benézel egy eddig számodra ismeretlen kifőzdébe, és rábukkansz a tökéletes helyre, ahol épp olyan íze van a krumplifőzeléknek, mint a nagymamádénak volt? Talán néha lelassíthatnánk, és a tudatosan megtervezett napokat felboríthatnánk olykor-olykor egy kis spontaneitással.    

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Öregszem, és itt most nem csak a sunyiban előbukkanó kis ráncokra gondolok, a türelmetlenségre, vagy, hogy egyre kevésbé tolerálom az álszent embereket, hanem a nyárra. Igen, erre a várva várt évszakra, amit mára már egy csöppet sem bírok elviselni. Nincs gondom a meleggel, elálldogálok én az árnyék nélküli buszmegállóban, a légkondi nélküli villamosra is találtam alternatív megoldást – kínaiban vett legyező – de ezt a 40 fölötti hőmérsékletet már nem bírom, sem a városban, sem a Balaton partján. Az ilyen forró napokon pedig a jókedvem is elpárolog, ilyenkor hajlamosabb vagyok csupán azt látni magam körül ami rossz, na meg ami nincs.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Régen mindig úgy gondoltam, az életem egy hosszú, végtelen történet, ami tele van emelkedőkkel és mély lejtőkkel. Ma már úgy gondolom apróbb, kisebb történetekből épül fel a sorsom. Vannak rövidebb és hosszabb kapcsolataim, vannak barátaim és ellenségeim, van, akinek én vagyok a szeme fénye, másnak a legjobb barátja, akad, aki a legszerethetőbb embernek tart, de van olyan is, aki a legelviselhetetlenebb személynek gondol  – anélkül, hogy ismerne – van nő, aki a vetélytársat látja bennem, míg más a csapattársát, férfi, akinek én vagyok a lelki társa, míg egy másiknak a titkos szeretője. S tudod mit? Szerintem pont így van ez jól, én sem vagyok mindig boldog, néha lúzernek érzem magam, máskor győztesnek, olykor feladom, máskor mindent beleadok, hogy felálljak a földről, de pont ezek az érzések fűszerezik meg a hétköznapokat, amik aztán előbbre lendítenek azokon a napokon, amikor kikelni sincs kedvünk az ágyból.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Hihetetlen gyorsasággal  telnek a júliusi hetek, a nyár továbbra is egyre melegebb, én pedig minél több időt töltök a városban, na meg az irodában, annál jobban elvágyódom a munkából, egyenesen a vízpart mellé, a tengerhez, de minimum a Balatonhoz.  Így  ahogy tehetem, lecsippentem a hétvégéket, és Kedvessel leugrok Fonyódra, ahol számomra ilyenkor látszólag megáll az élet, megszűnik a hajtás és kezdetét veszi a nyári üzemmód, melynek ritmusa nagyban eltér az év többi hétvégéjétől. Kellenek az ilyen napok, hogy feltöltődjünk, és kibírjuk a szürke hétköznapokat.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Végre itt a hétvége! Július második hétvégéje, forróbb, mint az eddigi összes hétvégém, persze lehet csak én érzem így, de egyre nehezebben viselem ezt a nagy meleget. Sose gondoltam volna, hogy valaha is hiányozni fog a hófedte tél, na meg az eső áztatta, szeles ősz, de most mégis vágyom rá, vagy legalább is maximum 25 fokra. A hét közepén még nagyon aktív voltam, meg merem kockáztatni, hogy a hét első napjain én voltam a munka hőse. Ez viszont csak nézőpont kérdése, hisz szerda este máris csütörtöki hangulatba zuhantam, csütörtökön meg már alig vártam hogy beköszöntsön a péntek, így tehát a munkaórák csökkenésével, a hét végére csökken a munkamorálom is.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Épp a Bazi nagy görög lagzi 2. részét nézem egy pohár isteni bor társaságában. Régen mindig gyűlöltem a vasárnap estéket, mert ilyenkor pakoltam be a suliba, és már attól rosszul voltam, hogy matek tz-vel kezdődik a hét. Ma már nem kell aggódnom a koszinusztételtől,  a derékszögű háromszögektől, na meg azoktól az undok gyökvonásoktól. Azonban ma is adódnak gondok, megoldatlannak tűnő problémák, hosszú, kínos csendek és egymástól eltávolodások, ezért néha jól jön, ha kicsit visszatekintek az elmúlt hetem apró, de annál boldogabb pillanataira, mert ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy bármilyen problémára létezik megoldás.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Újra eljött a várva várt péntek! Ez jó, több mint jó, egyrészt mert már nagyon vártam a hétvégét, másrészt mert még mindig itt vagyok, pötyöghetek a több éves kis klaviatúrámon, és remélem Te is itt vagy még. A hét eleje nem épp úgy alakult ahogy terveztem, de szerencsére mosolyogva zárhattam le ezt a hetet. Az öröm főleg annak tudható be, hogy egy remek csapattal én is részt vehettem egy szuper sajtó úton, a gyógyvizeiről híres Bükfürdőn, amiről hamarosan bővebben is beszámolok.

Kép1/2/3/4