Az elmúlt 365 nap emlékére

Újév első napján szeretünk fogadalmakat tenni, és nosztalgikuan visszagondolni az elmúlt év történéseire, melyek tele voltak boldog, izgalmas, olykor megható, máskor keserű, undok és drámai pillanatokkal. De ilyen az élet, hisz a világon sok dolog és élethelyzet felett nincs hatalmunk. A döntés azonban mindig a mi kezünkben van, legyen szó szakításról, munkahely váltásról, megbocsátásról, önzetlenségről vagy egyszerűen újrakezdésről. Számomra az új év reményt ad az újrakezdésben, a január pedig egy hosszú hétfő, ami új lehetőségeket rejt magában. Neked hogy telt összességében a 2015-ös évetek?

A tavalyi évemre igazán nem lehet okom a panaszra, jóban voltam vele, sokszor imádtam, néha utálta, és bár december végére kicsit meggyűlt a bajom vele, összességében egy jó évet zárhattam 2015-ben. Tavaly rengeteg új élménnyel gazdagodtam és sokat tanultam, másoktól és persze magamtól is a világról, emberekről, barátságról, na meg önmagamról. 

Az alábbi posztban nem sorolom fel mik történtek vele, hol jártam, kivel találkoztam, inkább leírom, hogy…

Megtanultam mi a türelem…

Rájöttem, hogy az élet malma lassan őröl, de előbb vagy utóbb minden a helyére kerül. Nem szabad siettetni, mert azzal nem érünk el semmit, csak ideges, stresszes és elkeseredettek leszünk. Aztán, amikor már mindent feladtunk jön be életünkbe az, amiért eddig küzdöttünk. A lényeg, hogy ne görcsöljünk rá semmire, mert akkor tuti távol marad tőlünk vágyaink tárgya: munka, szerelem, új otthon.

Megtanultam értékelni az élet apró dolgait…

Aki nem ismer személyesen, azt gondolhatja rólam, hogy egy tökéletes világban élem a kis tökéletes életemet. De sajnos nincs olyan, hogy tökéletes. Én is gyakran érzem magam szomorúnak, sokszor és sok emberben csalódtam, és még többször gyűltek fellegek a fejem fölé, amit egyedül kellett elfújjak, ahogy a mélybe zuhant énemet is egyedül kellett mindig kihúzzam a napfényre. Ennek ellenére, a sok rossz mellett, mindig rádöbbenek az élet szépségére, hogy mennyire lehet örülni egy csésze finom kávénak, hogy bármikor kibújhatok az ágyból, amikor csak kedvem szottyan, hogy futhatok a busz után, hogy láthatom a virágzó tavaszt, elázhatok egy nyári estén, hócsatázhatok a barátaimmal. Nézz körül, és meglátod milyen sok apróság vesz téged is körül, ami boldoggá tehet.

Megtanultam elfogadni a hibáimat…

Harminc felett minden reggel újabb kis barázdát, újabb ráncocskát fedezek fel az arcomon, ami gyakran hosszú percekre elkeserít, a kedvem is elmegy olykor az egész naptól, aztán elmosolyodok, hisz ezek a kis mosolyráncok az életem részéhez tartoznak. Senki sem tökéletes, és ahogy a nagymamám mondta: Lehetne rosszabb is aranyom!

És valóban, az élet mindig megtanítja az embert, hogy értékelje mindazt amije van, különben elveszi tőle mindazt, amit addig tök természetesnek vett.

Megtanultam, hogy a barátság fogalma nem mindenkinek jelenti ugyan azt…

Akik el akarnak menni, azokat el kell engednünk. Sajnos sokáig túl naiv, és túl közvetlen voltam, barátokkal, kollégákkal, családtagokkal, mígnem azt vettem észre, hogy csak én vagyok ott, amikor a másik bajban van, csak én hívom fel, hogy érdeklődjek hogyléte felől, csak én vagyok önzetlen és csak bennem lehet vakon megbízni. Az utolsó pofon végképp betett, amit egy olyan embertől kaptam (sokadjára), aki egész életemben mellettem kellett volna álljon, bármit is teszek, bármilyen emberré is válok. Tévedtem.

Azóta mindenkivel megtartom a három lépés távolságot, ennek ellenére úgy gondolom, nem szabad bezárni a kapukat mások előtt csak azért, mert korábban már csalódnunk kellett.

Megtanultam, hogy minden pillanat elillan, így érdemes azt megörökíteni…

Sokan nem szeretik az Instagram közösségét, és ha nagyon őszinte akarok lenni veled, az elején én se nagyon értettem mire jó egy olyan közösségi oldal, ahol fotókat nyomunk fel a mindennapi életünkről. Aztán rájöttem mennyire értékes egy ilyen oldal, amely gyűjtőhelyként szolgál a közös nevetéseknek, a legfinomabb ételeknek, a nyaralásoknak, a karácsonyfáknak, a 40 fokban olvadó fagylaltnak, a kicsik első lépéseinek, a szerelmes csókoknak, a paplan alatt melegedő zoknis lábacskáknak, na meg a szelfiknek. Miért? Mert jól jönnek majd, amikor öreg és ráncos ujjainkkal átgörgetjük ezeket az értékes pillanatokat.

Boldog Új Évet Szépség!