Értékeljük a pillanatot!
Sok-sok éven át nem szabtam határt az együttérzésnek, empátiám, gondoskodásom mások felé, olykor vadidegenek irányában is igen magas szintű volt, így elkerülhetetlen volt, hogy rám találjanak azok a bizonyos barátbőrbe bújt energia vámpírok. Már első kedves szavukra, édes mosolyukra megnyíltam, és ott segítettem, amiben csak tudtam. Ám, idővel azt vettem észre, hogy érzelmileg kimerültem, elfáradtam, dühössé és ingerülté váltam. Ekkor eldöntöttem, vagy folytatom ezt az értelmetlen folyamatot másokért, vagy megálljt parancsolok, és végre önmagamért cselekszek. Persze ezt követően sok barátnak hitt embert elveszítettem, de tudtam, hogy a saját harcát mindenkinek önmagának kell megvívnia.
KépErgo, az élet velünk, meg persze nélkülük is megy tovább, és vagy képesek vagyunk egyedül haladni a saját utunkon - így erőssé és önállóvá válni - vagy mindig mások útján kullogunk, cipelve barát, rokon, ismerős nehéz hátizsákját. És bár először nagyon fájt a felismerés, végül be kellett lássam, hogy ez a fajta tisztogatás, lelki rendrakás felszabadított.
♥ Hétfő
♥ Kedd
♥ Szerda
♥ Csütörtök
♥ Péntek
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
Ha tetszett a poszt, gyere a VoilaMode Facebook oldalára, és természetesen az Instagram-on is követhetsz: @voilamode13.
