5 dolog, amit a héten...

2017. november 03. - Antalfy Krisztina

Egy olyan világban élek ahol a legtöbben kirakat életet tartanak fent, ahol az emberek többsége nem ismeri a szerénységet, a szeretetet és a valódi boldogságot. Tetszik vagy sem, Facebookon éljük az életünket, Instagramon osztjuk meg legjobb pillanatainkat, a körülöttünk élők látszat boldogságát irigyeljük, s szomszédaink tragédiáján csámcsogunk. Nem tudjuk mi a türelem, a kiérdemelt jutalom, a tisztességes játszma, vagy alázat, mégis mindent azonnal akarunk, s közben mindent természetesnek veszünk, eközben semmit sem adunk, csak elvárunk, követelőzünk, de ha megkapjuk egyszerűen félredobjuk, mert már nem tudunk örülni semminek.

Kép1/2/3/4

Emlékszem, kislányként örültem egy tábla alufóliába csomagolt tejcsokoládénak is, emlékszem, mennyit rohangáltunk kint az utcán, míg ránk nem sötétedett, és közben nem felejtettük el megköszönni mindazt, amit kaptunk, s tisztelettel köszöntünk a náluk idősebb embereknek.

Persze tudom, a világ változik, nem élhetjük nagyanyáink életét, de a technika fejlődése szerintem nem egyenlő a megkeseredettséggel, a magánnyal, kiábrándultsággal, motiválatlansággal. Azt látom, hogy nem tudunk megbocsátani, de tudunk haragot tartani, nem felejtünk el kérni, követelni, miközben elfelejtünk hálát adni, órákig beszélünk önmagunkról, de nincs türelmünk másokat meghallgatni. Bár megvan szinte mindenünk – munka, otthon, család, egészség – mégis csak panaszkodni tudunk, mert mindig csak azt látjuk, ami hiányzik az életünkből, nem azt, amink van.

Hallottak napján szeretteink sírjánál szelfizünk, de év közben megfeledkezünk róluk. Az Instagramon követőket, a Fecebookon ismerősöket gyűjtünk, de a valóságban magányosak vagyunk, s míg egyik nap bejelölünk egy ismerőst, addig másnap már köszöni sem tudunk neki az utcán. Órákig szörfözünk mások Insta életében, közben mindennel kapcsolatban csak egy Facebook állapotmegosztással fejezzük ki együttérzésünket, vagy tiszteletünket. Inspirálódunk mások fotóiból, mégis motiválatlanok vagyunk, ha már kitartó munkával jár valami, nincs kedvünk végig vinni, a dolgok könnyebb részét ragadjuk meg, s közben tele vagyunk elvárásokkal.

Életüket a közösségi oldalakra költöztetjük, ahol megosztjuk életük minden pillanatát, csak hogy egy csepp visszacsatolást kapjunk. Az elismerést, a sikert pedig lájkokban mérjük.

Kamu profilokat hozunk létre, hogy tönkre tegyünk mások örömét, álnevek mögé bújunk, hogy álnok módon feljelentgessünk másokat a Facebookon, vagy kedvünk szerint trolkodhassunk valódi életünk frusztrációi miatt, ahelyett, hogy a saját életünket élnénk, s önnön boldogságunkkal foglalkoznánk.

Jól tudom, hogy ezt most nagyon leáltalánosítottam, nem mindenki éli így az életét, de akiket ismerek, akiket én látok, sajnos a többsége igen. Szerencsések azok, akik megélik az élet valódi pillanatait. S csak azt kívánom, mindannyian éljük meg a valódi boldogságot, a szerelmet, a baráti összejöveteleket, a romantikus randevúkat, az önmagunkra fordított énidőt. Ennek érdekében ezen a héten is összeszedem számodra az eheti örömteli pillanataimat, amivel bízom benne, hogy neked is adhatok egy kis löketet a nehezebb napokra, és ezen felbuzdulva Te is összeállítod majd saját kis ötös listád…

♥ Hétfő