Több tízezer gyermek szenvedi meg ma a becsengetést, és bár minden diáknál előfordul, hogy ellenáll egyszer-egyszer az iskolába járásnak, de a tartósan fennálló iskolafóbia létező jelenség, és valódi problémákat okoz a gyermek és a család számára. Az ellenállás általában masszívabb a nyári vakáció után, ráadásul a tanulók többsége a járványidőszakban hosszú hónapokig kívül rekedt az iskola falain. Szeptember elseje jó alkalom arra, hogy nyíltan beszéljünk az iskolafóbiáról, a szülőknek pedig a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia szakértője ad tanácsokat az alábbiakban.

„Az iskolába járás elutasítása régebben többé-kevésbé az iskolakerülés szinonimája volt, és az utcasarkon lógó, vagy a szobájukban videójátékokat játszó gyerekek képét idézte. Az iskolakerülést azonban meg kell különböztetni az iskolafóbiától – ez utóbbi esetén nem az iskolán kívüli szórakozás csábítása vezérli a gyerekeket, hanem az iskola iránti ellenállás, aminek számtalan oka lehet” – kezdte dr. Tárnok Zsanett, klinikai szakpszichológus, a Vadaskert Alapítvány igazgatója. A szakértő kiemelte, hogy az iskolafóbia hátterében legtöbbször valamilyen szorongás áll, ezek jellemzően az iskolai környezetre koncentrálódnak. 

„Az iskolafóbia fokozatosan alakul ki, ilyenkor nehezebben megy a felkelés, készülődés, iskolába indulás, de megjelenhetnek testi tünetek is, például hányás, szédülés. A tünetek idővel odáig súlyosbodhatnak, hogy a gyerek nem képes egy ideig iskolába járni.”

Dr. Tárnok Zsanett kiemelte: az iskolát elkerülő gyermekek nem mindig tudják pontosan, hogy miért érzik magukat rosszul, és nehezen kommunikálják, hogy mi okozza a szorongásukat vagy félelmüket. Éppen ezért fontos az orvosi vizsgálat, amely kizárhatja a fizikai betegséget. Ha ezen túl van a család, a Vadaskert alábbi tanácsait érdemes megfogadni.

Beszélgessünk

Kezdeményezzünk beszélgetést a gyermekkel arról, hogy miért nem akar iskolába járni, zaklatottságát kezeljük együttérzéssel, támogatással. Biztosítsuk őt arról, hogy megértjük az aggodalmait, de tudatosítsuk benne azt is, hogy az egészsége rendben van, fizikai tüneteit pedig a szorongás okozza. Próbáljuk együtt kideríteni, mi lehet ennek az oka – esetleg a rossz jegytől való félelem, a tanárokkal való kapcsolat, vagy iskolai erőszak. 

Legyünk reggelente határozottak

Minél tovább marad otthon a gyermek, annál nehezebb lesz a visszatérés, ezért ragaszkodjunk ahhoz, hogy neki az iskolában van a helye. Ha nehezen indul el reggel, és az iskolafóbia tünetei felerősödnek, érdemes határozottan fellépni: ne kérdezgessük a gyereket, hogy hogy van (ha elég jól van ahhoz, hogy felkeljen és összekészülődjön, akkor képes iskolába is menni).Súlyos esetben a fokozatosság a célravezető

Ha a gyermek súlyosan szorong, akkor – egyeztetve az iskolával – a fokozatos visszatérés mellett is dönthetünk: például az első napon csak elvisszük őt az iskola mellett, a második napon bevihetjük őt fél napra, vagy csak egy-két kedvenc órájára, a harmadik napon próbálkozhatunk a teljes nappal.

Kérjük az iskola segítségét

Ahhoz, hogy az iskolában is segítséget kapjon, mindenképpen egyeztessünk a tanárokkal a gyermek állapotáról, és kérjük a támogató segítségüket. A szorongásos tünetek megjelenésekor bátoríthatják a gyermeket arra, hogy például bemenjen a tanterembe.

Forduljunk szakértőhöz

Ne feledjük, az iskolafóbiának komoly okai lehetnek, amilyen például a szociális, generalizált vagy szeparációs szorongás, kényszerbetegség, illetve szelektív mutizmus (amikor a gyermeknek nehezére esik a tanárok vagy társaik előtt megszólalni). Ne féljünk segítséget kérni a szakértőktől (gyermekorvos, - pszichológus, - pszichiáter), ha úgy érezzük az iskolafóbia tartósan fennáll, megkeseríti a mindennapokat, és semmi sem segít a leküzdésében.

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!