Kevés autómárka neve forrt össze olyan szervesen a kombi karosszériaformával, mint a Peugeot-é. A történet mintegy hetven éve vette kezdetét, vége pedig a jelek szerint soha nem lesz. Amikor a Peugeot a második világháborút követően ismét beindította gyártóüzemeit, nem pusztán onnan folytatta, ahol évekkel korábban kényszerűen abbahagyta. Egy vadonatúj konstrukcióval: az önhordó karosszériás 203-assal jelentkezett, amely a bevezetését követő öt évben egyedül képviselte a patinás autómárkát a piacon.

A vásárlók üdvözölték a modern vázszerkezetű családi autót, ám a technológiai finomságoknál nagyobbra értékelték az 1950-ben bemutatott kombi változatot – pontosabban változatokat, hiszen a 203 kétféle variációt is bemutatott ugyanarra a témára. A Commercial egy egyszerűbb kivitelű modell volt, gigantikus csomagtartóval, míg a Familiale második üléssora mögött egy harmadiknak is találtak helyet a tervezők, így az igényesebb kidolgozású csúcsmodellben egyszerre akár hatan is utazhattak.

Mindkét kombi 200 mm-rel hosszabb, 2780 mm-es tengelytávon nyugodott, mint az alapmodell, így bőséges helyet kínált utasainak és azok csomagjainak. A takarékos, megbízható, jól manőverezhető, stabil értéktartású modell nem egyedül a hazai piacon vált a vásárlók egyik kedvencévé, Európa-szerte jelentős sikereket aratott.

Hagyományosan a 203-ast tekintjük tehát a Peugeot kombik ősének, ám ez ebben a formában nem teljesen igaz: már a típus elődjéből, a 202-esből is készült olyan változat, amelynél a csomagtartót nem választották le az utastértől. Az elsősorban bérautóként használt modell formavilágát azonban nem a sokoldalúság, hanem az utasok kényelme diktálta: a tervezők a B-oszloptól hátrafelé látványosan magasabb tetővonallal és meredeken ejtett hátfallal gondoskodtak a maximális fejtérről.

Ha funkcióját tekintve nem is felelt meg a modern kombikkal szemben támasztott követelményeknek, a harmincas évek végétől gyártott modellváltozat formailag már tökéletesen előlegezte meg ezt a rendkívül praktikus stílust.

De kanyarodjunk vissza a Peugeot 203 Break modellpároshoz (a francia autós kultúrában máig ez a kombi általános elnevezése), hiszen ennek hallatlan sikere ösztönözte arra a Peugeot-t, hogy a következő évtizedekben szinte az összes típusából készítsen kombi változatot.
A modell közvetlen utódja, a Peugeot 204 – a márka első keresztmotoros, elsőkerék-hajtású típusa – 1965 őszén kapta meg az ötajtós, nagy csomagterű változatot; ennek övvonalnál kitüremkedő hátfala maximális kapacitást tett lehetővé, nem mellékesen hallatlanul sikkes volt.

A 204 Break kizárólag két üléssorral volt elérhető, a tengelytávot pedig mindössze 5 mm-rel növelték meg a Berline modellhez képest – igaz, tekintélyes 29 centiméterrel volt hosszabb, mint a szépséges Cabriolet és az izgalmasan újszerű Coupé variánsok azonos értéke.

A Peugeot 204 méreteihez viszonyítva gigantikus tengelytáv tette lehetővé, hogy a modell orrát átrajzolva, hátsó túlnyúlását meghosszabbítva létrehozzák a megjelenésében és hangulatában egyaránt felsőbb kategóriásnak ható Peugeot 304-est. A kombi verzió esetében még a farhoz sem nyúltak, itt kizárólag az új fényszórók, a prominensebb hűtőmaszk és a modern műszerfal jelentett eltérést a 204 Breakhez képest. A konstrukció így két modellgeneráción átívelve, több mint másfél évtizeden át biztosított praktikus alternatívát a vásárlók számára.

Eközben persze az eggyel, sőt, kettővel magasabb méretosztályokban is töretlenül hódítottak a Peugeot kombik. A Peugeot 403, a márka első modern nagyautója nevében a háború előtti 402-es utódjaként jelent meg 1955-ben, de termékfilozófiáját tekintve a kisebb 203-asból merített ihletett, beleértve a nyújtott tengelytávú (+240 mm), kétféle kivitelben (Commerciale és Familiale) gyártott kombit. A három üléssoros verzió azonban – a nagyobb karosszériának köszönhetően – itt már akár nyolc személynek kínált helyet; a térérzetet a 90 fokban nyitható oldalajtók, valamint a hátul is teljesen lehúzható oldalablakok javították. A Peugeot 403 végül annak ellenére sem futott be komoly karriert, hogy ez volt a márka első típusa, amelyből egymillió darabnál is többet adtak el. 1960-tól gyártásba került ugyanis a nagyobb, modernebb, elegánsabb Peugeot 404, és ettől fogva a 403 csak olcsó belépőmodellként élt tovább a márka palettáján.

Tegyük hozzá, a 404 valóban többet kínált, különösen kombi kivitelben: utóbbi karosszériája például dupla csavarrugókkal támaszkodott a hátsó tengelyre, az üzemanyagtöltő nyílás a rendszámtábla mögül átköltözött a bal hátsó kerékdobra, a méretes csomagtérajtó felnyitását pedig rugórendszer könnyítette meg. A modernebb kialakításnak köszönhetően a gyakorlatban nem igazán tűnt fel, hogy nem csak a karosszéria teljes hossza csökkent a 403 kombihoz képest (458 vs. 461 cm), de a tengelytáv is rövidebb lett (284 vs. 290 cm).

A Peugeot kombik sokak szerint az ezt követő időszakban érték el fénykorukat. A 404 után következő 504-es, majd 505-ös hatalmas, 2900 mm-es tengelytávon nyugvó, emelt tetőlemezű Break kivitelei, illetve a három üléssoros, igényesebb Familiale verziók a kor hétköznapi luxusautójának számítottak. Éppúgy alkalmasak voltak hét vagy nyolc személy, mint (a két hátsó üléssort teljesen síkba döntve) terebélyes méretű rakomány szállítására.

A modern vonalú, tágas gépkocsik sokoldalúságára jellemző, hogy Európa-szerte a legváltozatosabb feladatkörökben alkalmazták azokat: a halottaskocsitól kezdve a mentőautóig, a katonai járműtől a szervizkocsiig mindent készítettek belőle. Igazán feledhetetlenné azonban a francia Dangel cég által átalakított példányok tették ezeket a kombikat: a robusztus, nagy teherbírású, megbízható Peugeot-k emelt hasmagasságú, összkerékhajtású kivitelei szó szerint a világ bármely pontján elboldogultak.

A Peugeot ügyfelei joggal bíztak abban, hogy a márka a legfelsőbb kategóriákra is kiterjeszti a kombik sikeres receptjét, miután a 604-es jelentős részben az 504-es műszaki alapjaira épült. A gyár valóban tervbe vette egy Peugeot 604 Break építését, ám ez végül nem valósult meg, ahogy a modell utódaiból, a 605-ösből és a 607-esből is kizárólag szedán készült.Fordult azonban a kocka a 2000-es évek elején, amikor két innovációval frissítette modellkínálatát a márka. A 307-es visszahozta a kínálatba a három üléssoros kombi fogalmát: a 307 Break egy hagyományos, kiforrott kombi volt, míg a 307 SW (a márkánál máig alkalmazott típusjelzés az angol Station Wagon kifejezés rövidítése) hétszemélyes, csupaüveg utazóautóként csábította a márkához azokat, akik igényelték a bőséges helykínálatot és a sok ülést, de nem tudtak megbarátkozni a magasabb, termetesebb buszlimuzinokkal.

A másik újdonság a 206 SW volt: egy fiatalos vonalvezetésű városi kombi, amely a 206 telitalálat formavilágát ötvözte a kombik praktikusságával. A nagy helykínálatú kisautó receptje népszerűnek bizonyult, így az utódmodell 207-esből is készült kombi verzió, utóbbiból már kissé emelt hasmagasságú szabadidő verzió is készült Outdoor néven, előrevetítve a kis crossoverek térhódítását. A 208-asnál azonban vége szakadt a sorozatnak: a 2008-as városi SUV divatosabb, naprakészebb formában kínált és kínál azóta is hasonló funkcionalitást.

Miközben a szabadidőjárművek divatja a legkisebb kategóriában okafogyottá tette a kombit a Peugeot kínálatában, a C- és D-szegmensben fel sem merült ez a lehetőség. A rendkívül népszerű 3008-as és a három üléssoros, kiemelten praktikus 5008-as mellett is maradt élettere a közelmúltban bevezetett, új 508 SW és a jövőre érkező 308 SW modelleknek. Ezek neves elődeik legjobb hagyományait folytatják, a megnövelt tengelytávtól kezdve a könnyen variálható, hatalmas belső térig.

Ami pedig az innovációt illeti, a tömegpiacon ma még szokatlan módon plug-in hibrid hajtáslánccal is elérhetők, így a kombik ismét jövőbemutató alternatívát jelentenek a márka kínálatában.

Illusztrációk:
PEUGEOT

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!