Végre egy kihívás, ami engem is megmozgat annyira, hogy akár még meg is csinálom. A Los Angeles-i J. Paul Getty művészeti múzeum különleges játékra hívta a kultúra szerelmeseit, amelyben arra kérte az embereket, hogy ha már úgyis bezártak a múzeumok, és mindenki karanténba kényszerült, mozgassák meg kicsit a fantáziájukat, válasszák ki kedvenc klasszikus festményeiket és alkossák meg otthon, saját tárgyaikkal, családtagjaikkal, kisállataikkal. Szerintem igazán fantasztikus alkotások születtek.
Gyerekkorom óta elbűvöl a történelem és a régészet. Számomra sosem volt egy száraz, unalmas tantárgy a történelem, épp ellenkezőleg. Imádtam hallgatni a múlt nagy eseményeiről szóló történeteket, és olvasni az egykor élt, híres történelmi személyekről. Kislányként gyakran elképzeltem, vajon milyen lenne élőben találkozni ezekkel a nagy emberekkel, vagy azon gondolkodtam, vajon hogy nézne ki ma Nagy Sándor, vagy Boleyn Anna.
25 gyerek, 9 ország, 1 fotós
Azok vagyunk, amit megeszünk, szoktuk mondani, vagyis táplálkozási szokásaink bizony meglátszanak rajtunk. Nagyjából tisztában vagyunk azzal is, hogy milyen élelmiszerek kerülnek a magyar családok asztalaira, de vajon milyen ételeket fogyasztanak a világ különböző tájain élő gyermekek? Ennek megismerése érdekében Gregg Segal fotóművész arra vállalkozott, hogy beutazza a világot, és készítsen egy fotósorozatot a különféle kultúrájú gyerekekről, körülvéve őket azokkal a dolgokkal, amelyeket egy hét alatt megesznek. A végeredmény egy egészen érdekes fotósorozat lett. Neked mi a véleményed róla?
Az óvodás szerelmek örökre megmaradnak a lelkünkben és talán még felnőtt fejjel is boldogan emlékszünk vissza rájuk. Én alig voltam 5 éves, amikor az a szőke, kékszemű fiú a nagycsoportból rajzolt nekem valamit – azóta se tudnám megmondani mit – de akkor is nekem készítette, ami mámorító érzés volt. S bár a paradicsomleves és betűtészták fölött házasságról álmodoztunk, szerelmünk végül mégsem tartott örökké, nem úgy, mint Laura Scheel és Matt Grodsky álomba illő kapcsolata.
Nagyváradon, egy Bihar megyei városban nőttem fel, egy csodás kertes házban, és amellett, hogy a nagyszüleim szép nagy kertet építettek a házhoz, minden nyaramat falun, a gyönyörű Székelyföldön töltöttem. Így már kiskoromban nagyon közel kerültem az állatokhoz, cicákhoz, kutyákhoz, tehenekhez, lovakhoz, kecskékhez. Talán ebből fakad hatalmas állatok iránti imádatom, és talán épp emiatt soha nem éltem állatok nélkül. Egy apuka fotósorozata pedig most be is bizonyította, milyen varázslatos is az állatok világa.
