Budapest Bár – Örömzene

Vajay Zsófia – Bombera Krisztina könyve

2007 nyarán egymás után csengettek be a magyar alternatív zenekarok ikonjai egy 8. kerületi, lift nélküli, kopott bérház 3. emeleti lakásába, a Budapest Bár első próbáinak színhelyére. Akkor még azt hitték, felénekelnek néhány régi slágert egy cigányzenekar kíséretével, kijön egy lemez, aztán mindenki ott folytatja, ahol abbahagyta. Meglehetősen nagyot tévedtek.

A Budapest Bár már öt éve a hazai zenei élet egyik legsikeresebb formációja, akiknek a fellépésein ugyanolyan jól mulat a hároméves gyerek, az egyetemista és a nosztalgiázó nagymama is. Több tízezer eladott lemez, közel száz színházi előadás, számtalan ország – és külföldjáró koncertturné után a zenekar egy könyvvel ünnepli a fél évtizedes évfordulót.

Vajon mi tart egyben egy 15 tagú zenekart, ahol majd’ minden énekes a magyar könnyűzene sztárja, aki a saját bandájának az útját is egyengeti? Újraéleszthető a kávéházi cigányzene a 21. században? Hogyan hat egymásra ennyiféle kultúra és zenei irányzat? Meddig és merre tart a Budapest Bár története? Milyen egy próba, mi zajlik a színfalak mögött? Miből támadnak és hogyan oldódnak meg a konfliktusok?

A Budapest Bár első öt évét bemutató riportkönyvben a zenekar tagjai és legközelebbi munkatársai meglepő őszinteséggel beszélnek ezekről a kérdésekről, tükröt tartanak maguknak és egymásnak is. Az Örömzene olvasói úgy érezhetik magukat, mintha egy asztalnál ülve beszélgetnének Behumi Dórival, Frenkkel, Ferenczi Györggyel, Keleti Andrással, Kiss Tiborral, Kollár-Klemencz Lászlóval, Lovasi Andrással, Németh Jucival, Rutkai Borival és Szűcs Krisztiánnal, és a háttérben kiválóan játszó muzsikusokkal, Farkas Róberttel, Farkas Mihállyal, Ökrös Károllyal, Farkas Richárddal és Kisvári Ferenccel. Mindenki mindenhez hozzászól, de egyáltalán nem ért mindenben egyet a másikkal. Nem kímélik egymást a csapat tagjai, de a legszigorúbb kritikában is ott a humor, az egymás és a muzsika iránti szeretet és tisztelet.

A huszonöt fejezetben nemcsak a Budapest Bár tagjainak portréja rajzolódik ki. Nyomon követhetjük egy új hangzás, a lemezek, koncertek, színházi előadások születését, a dalok történetét. Olvashatunk gyerekkori zenei élményekről, a dalszövegek titkos üzeneteiről, generációkon átöröklődő tehetségről és hagyományról, gátlásokról, előítéletekről és elfogadásról. Beleláthatunk egy mediterrán „zenészcsalád” időnként emberpróbáló, de legtöbbször igen szórakoztató hétköznapjaiba. Mindezt közel négyszáz fotó illusztrálja, amelyek többsége ebben a könyvben látható először.

A Budapest Bár jelenség egy ritka sziget nálunk: a zene itt egyenlővé tesz mindenkit, nem számít sem a származás, sem a világnézet, csak a muzsika. A tagok élvezik ezt a zenei kirándulást, értékelik egymás társaságát, és ez a hangulat a nézőkre is átragad. Másfél órára kikapcsolódnak a mindennapok gondjaiból, a szó legnemesebb értelmében jól szórakoznak, és közben egy kicsit mindannyian Budapest Bár tagnak érezhetik magukat.

Még intenzívebben átélheti ezt az élményt, aki az Örömzenét végigolvassa, közeli ismerőssé válnak a dalok és az előadók, és beigazolódik, amit Gáncs Andrea, a Budapest Bár elindítója és menedzsere megfogalmazott: „Mindenkinek kellene egy saját Budapest Bár, akkor nem lenne ennyi elkeseredett ember.” A könyv megjelenésével közel egyidőben megnyílt az igazi Budapest Bár a fővárosban, a Lovag utcában, hogy az egykor világhírű pesti éjszaka legszebb fénykorát idézze fel.