“…hatévesen kitaláltam, hogy lesz egy divatházam Párizsban”
Amióta az eszemet tudom mindig is kíváncsi természet voltam, és bizony ezt a tulajdonságomat a mai napig nem nőttem ki. Szeretek új emberekkel megismerkedni és sokat beszélni, de talán még annál is többet kérdezni. Nagy erényem viszont, hogy jól tudok hallgatni és figyelni, főleg ha valami olyan dologról van szó, ami lenyűgöz. Hadd mutassam be Nektek legújabb interjúalanyomat, Szilágyi Esztert, a Suttogó márka divattervezőjét, aki gyönyörű kreációival, bátor anyaghasználatával azonnal levett a lábamról.
A mindig mosolygós tervező ruháit egytől-egyig a kézimunka, a sok hímzés, a női vonalakat kihangsúlyozó szabásvonal és a gondos kidolgozás jellemzi. De helyettem most olvassátok Esztert…
Suttogó… Honnan jött ez a sokat sejtető név?
Egy baráttól kaptam. Az első olyan baráttól, aki megtámogatta azt az elhatározást, hogy az utamra lépjek végre.
Mesélj kicsit Magadról és a munkáidról… Honnan ismerhetnek Téged az olvasók?
Mindig magával ragadott a vizualitás, a vizuális nyelv sokrétűsége. Olyan szinteken képes hatni, a tudatalattiban, ahová szó el nem hatol. Ott hat, ahol a hang, az illatok…
Kicsit több mint 20 éven át könyveket illusztráltam és tipografáltam, reklámgrafikusként logókat, weboldalt terveztem, gobelint szőttem – és álmokat arról, hogy egyszer a ruhák, amiket kitalálok, eljutnak azokhoz, akikhez kell.
Már kislányként is vonzott a divat világa?
Ó, persze! Hatévesen kitaláltam, hogy lesz egy divatházam Párizsban… Nagyon szerettem „furcsán” öltözni, csak mindig sikerült megbotránkoztatni vele mindenkit, úgyhogy lemondtam róla, hogy nagy nyilvánosság előtt bemutassam az elképzeléseimet.
Viszont kislányként előszeretettel kötöttem a térdem alá anyám habselyem alsószoknyáit, hogy nagyon bő trapéz nadrágot „képezzek”, nagynéném gyönyörű tűsarkú cipőiért meg voltam veszve, nagymamámtól pedig a legbonyolultabb szabású és szín összeállítású ruhákat kértem.
Hogy indult a karriered, milyen iskolákat végeztél?
Papírforma szerint tanítói és tanári diplomám van. Vizuális kultúra tantárgyat tanítottam is. Egerben a mi évfolyamunk volt az első a vizuális kommunikáció szakon. Így hatalmas lehetőségek és harcok színtere volt a Líceum. Csodálatos tanszékvezetőnk, Nagy B. István, Tanáraink, F. Balogh Erzsébet, Földi Péter, Magyar István és a rendkívüli háttér, amit kaptunk, elképesztő erőt adott mindenhez.
Volt saját Mestered, akinek megköszönheted, hogy ma az vagy aki?
Mester… Azt hiszem, kinevetne a sajátos gyöngyöző nevetésével, huncutul ragyogna közben a nefelejcskék szeme. A nagymamám…hihetetlenül tehetséges és gyönyörű, karizmatikus ember volt.
Mi volt a legelső darab, ami kijött a varrógép tűje alól?
Egy újságpapír…komolyan…a nagymamám azon tanított varrni az öreg Singer gépen. De a vicces az, hogy a mai napig sokkal szívesebben varrok kézzel, mint géppel.
Babaruhák voltak, először papírbabákon olyan fülekkel, hogy rá tudd akasztani a babákra – sorozatban gyártotta nekem anyám a babákat, én meg a ruhákat. Aztán a nagymamám szerzett valahonnan egy hatalmas papírdobozt tele anyagmaradékkal – az volt ám az igazi! Most is tele vagyok potyadékkal…nincs is annál remekebb érzés, mint turkálni a darabkák között, megtalálni pont azt az egy fecnit, ami pont oda való…
Voltak nehéz pillanatok az életedben, amikor úgy érezted feladod ezt a munkát?
A munkát? Ez nem munka… - olyan volt, hogy önmagamat éreztem olyan súlyos tehernek, hogy nem láttam értelmét a létezésemnek…és épp ez, a Suttogás húzott ki a mélypontról. Ez szerelem. Tiszta és kölcsönös.
Ez számodra megélhetés vagy szerelem és hobbi?
Megélhetés? Tény, hogy fontos a pénz, mert a bevételekkel hozhatom létre azt a feltételrendszert, ami biztosítja a hátteret a megteremtéshez – az „alkotás” szót nem szeretem.
Élet, szerelem, létforma. Életfeladat.
Hány éve vagy már ezen a pályán?
Ez nem mérhető években. Picassoról van egy anekdota…rajzolt egy rajzot öt perc alatt és horribilis árat mondott rá. A megrendelő méltatlankodott, miért ilyen drága, hiszen öt percet se fektetett bele. Erre Picasso azt válaszolta, téved…az egész élete benne van.
Milyen stílus jellemzi a kollekciódat?
Suttogo.
Van adott korosztály, akiknek tervezel?
A saját negyvenes korosztályom számára nagyon szeretek tervezni. Olyan Nőknek, akik az életük fordulópontjához értek. Felragyog valamennyi színük, amit addig magukba gyűjtöttek.
A megrendelők között van fiatalabb és idősebb is. Bárki, akit megszólít a Suttogás lényege, akivel megtaláljuk egymást és össze tudunk kapcsolódni.
A tervezők manapság gyakran visszanyúlnak a múltba. Te honnan veszed az ihletet a munkáidhoz?
Tulajdonképp mindenhonnan…azt gondolom, az alkotó ember bárhonnan képes meríteni. Valakiben táska, valakiben kávé, valakiben egy jól tervezett partvis lesz az az impulzus, ami épp megérinti.
Bennem ruha lesz, vagy bross, vagy épp mandzsettagomb…
Milyen színvilág, alapanyag jellemzi a kreációidat?
A színeket mindig az aktuális impulzusok határozzák meg. Ahogy az alapanyagoknál is, a színek választásánál is szeretem a szélsőségeket, a sajátos párosításokat.
Sokszor azzal játszom, hogy a monokróm anyagokat úgy teszem színessé, hogy a textil felületének fényével, mattságával, struktúrájával, összetettségével játszom. A szabásvonal, a hajtások, ráncolások is mind valamiféleképpen ezt szolgálják.
Volt szerencsém részt venni legutóbbi bemutatódon. Mesélnél picit a felvonultatott kollekcióról!
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy eljöttél!
Igyekeztünk olyan ruhákat összeválogatni, amelyek között a hagyományosabb és az extrémebb ízlésvilágú emberek is megtalálják a nekik kedves darabokat. Teltebbek, karcsúbbak, alacsony és magas termetűek számára válogattunk öltözékeket.
Hangsúlyoznám az „öltözék” szót. Számomra a ruha nem egy darab textil. Kölcsönhatásba lép a viselőjével, öltözékké válik. Komplett összeállításokat vonultatunk fel a bemutatókon – épp ezért.
Ezen a Q. A. S. rendezvényen a Suttogo ruhák kiváló kiegészítőket is kaptak a társalkotótól, Hajas Annamaritól. Gyönyörű táskákat alkotott. Az őszi és a téli színeket a rozsdabarnák, fehér, fekete spektrumban határoztuk meg. Ám ezek a színek csak sarokpontok voltak, az anyagok minősége, mintázata, felülete, díszítettsége összetett rendszert alkot, amely ennél sokkal színesebbé tette az egyes darabokat.
Milyenek volt a visszajelzések?
Fülig tudok pirulni tőlük. Szívet melegítő üzenetek. Azt hiszem, ha nem szeretnék álszentnek, vagy öntömjénezőnek tűnni, nagyjából ennyit tudok erről mondani…
A megrendelőidnek szoktál segíteni a ruhák kiválasztásánál? Tudsz tanácsot adni Nekik, hogy kinek mi áll jól?
A suttogás épp arról szól, hogy a legtitkosabb vágyak kerüljenek felszínre. A tervezésben a megrendelő partnerként vesz részt. A leggyakrabban azt hallom a tervezéskor: el se tudta volna képzelni, hogy valaha ilyen ruhát legalább megpróbáljon…viselni meg…pláne.
Az igazsághoz tartozik, hogy vannak olyan ügyfelek, akiknek nagyon határozott elképzeléseik vannak. És képtelenség megbontani a falakat, amiket maguk köré húztak. Őket választás elé állítom…én nem varrónő vagyok, hanem elsősorban tervező. Ha Suttogo ruhát szeretne, bízza rám magát, ha van határozott és megingathatatlan elképzelése, akkor nem rám van szüksége.
Mik a jövőbeni terveid?
Várom a tavaszt! Műhelymunka folyik. Tervezési fázisban vagyunk. Emellett természetesen a brand építése, a rendezvények, a háttér minél stabilabbá tétele, a rövidtávú üzleti terv folyamatos kidolgozása zajlik. Támogatások, források felkutatása.
És természetesen a társadalmi szerepvállalás és a környezetbarát stratégiák következetes képviselete.
Hol találkozhatunk a munkáiddal?
Munkatársaimmal, H. Brünner Krisztivel – aki nélkülözhetetlen barátként és a marketing háttér építésében – és Annamarival szeretnék a közeljövőben szervezni egy olyan bemutatót, ahol a mellrák és a női szívbetegségek gyógyítására fordítható támogatásokat gyűjtenénk.
A helyszínen még gondolkozunk. Szeretnénk olyan megoldást választani, hogy bemutatkozhassanak alapítványok, szakorvosok, illetve gyógyult, lábadozó, egykori és jelenleg is kezelés alatt álló Nők.
Vagyis mi, mindannyian…
Ha azt mondom Szilágyi Eszter Mária, mi jut eszedbe róla?
Olvasd össze a kezdőbetűimet…ennél többet nem is mondhatnék magamról…
További információért látogass el:
http://suttogoeszter.wix.com/hc-suttogo
