Ülünk az asztalnál, mindannyian nagyon különbözőek vagyunk, különböző gondolatokkal, vágyakkal és mögöttünk álló múlttal, mégis megértjük egymást, nagyokat nevetünk a vicceken, néha együtt, néha egymáson. Majd egy pillanatra megállunk, néha tiszta, örömteli emlékek törnek fel bennünk, máskor szövevényes, kusza, arcpirító gondolataink támadnak, melyeket néha kimondani, sőt körülírni is nehéz lenne. De talán épp ettől vagyunk emberek.
