Az idő telik, a dolgok változnak, ez így is van rendjén, de még belegondolni is elképesztő, hogy alig néhány évtized alatt mennyit változott körülöttünk a világ, vele együtt pedig az életünk és gyermekeink mindennapjai. Én 82-es születésű vagyok, és annak idején annyira más volt minden, mint a mai „lájkolós” világban: kint játszottunk a szabadban, a facebook-ot hírből sem ismertük, a hátizsákunk attól volt menő, hogy tele volt tuti jelvényekkel, szobánk fala pedig kedvenc együtteseink posztereivel. Az alábbi posztban egy nosztalgikus írást hoztam el számodra, melyre tuti te is mosolyogva gondolsz vissza, ha a nyolcvanas években nőttél fel.
Nekem nagyon hiányzik a gyermekkorom, amit szinte végig – 11 éves koromig – Nagyváradon töltöttem, a nyarakat pedig Székelyföldön és Segesváron. Szinte minden hiányzik abból az időszakból: a régi közértek, a retro édességek, Dévényi Tibi bácsi kívánságműsora, a szabadtéri játékok és a kék, műszálas iskolaköpeny. Na jó, ez utóbbi nem!
1. Zacskós kakaó kiflivel...
Általános iskolában a tízóraik elengedhetetlen része volt, azóta sem éreztem más italban ezt a menzás kakaó ízt.
2. Retro divat: válltömés, klipszes fülbevalók
Már kislány koromban is imádtam anyukám gardróbjában kutakodni, simán magamra húztam a csipke ruháját, neon zöld zakójával, amit aztán a legfényesebb ezüst tűsarkújával fejeltem meg. Emellett rajongtam a válltöméseiért, melyből rengeteg volt neki akkoriban, blézerbe, ruhába és a blúzba épített változatokban, amiket anyu díszes, köves biztosító tűvel dobott fel.
A másik nagy szerelmem akkoriban az ún. „klipsz” fülbevalók voltak. Azok, amiket csak rácsippentesz a fülcimpádra, és már kész is vagy. Ezek a darabok azoknak bizonyulnak ma is remek megoldásnak, akiknek nincs átszúrva a fülük.
3. Nagymamám textil zsebkendője
Nagy becsben tartottuk ezek a kis textil darabkákat, nem lehetett kidobni egy használat után, helyette a nagyikám kimosta, kifehérítette, keményítette és vasalta őket, sőt még a családtagok monogramját is belehímezte.
4. Szabadtéri játékok
Suli után nem ültünk otthon a négy fal között, nem "kockultunk" a telefonunkon, helyette kiszabadultunk a házból, csapatba tömörültünk, és remek kalandokat éltük meg együtt: fogócskáztunk, bújocskáztunk, fára másztunk, piacosat játszottunk. Az iskolai szünetekben pedig előkerült a gumi, amit gyakran nagymamám varródobozából csentem el.
5. Ohh, azok a magnókazetták...
Hideg, esős estéken ezekre a szalagos magnókazettákra vettük fel kedvenc zeneszámainkat a rádióból, amit aztán agyonmatricázott walkmanünkön hallgattuk meg a suliba menet.
6. Menő popzenei kitűzők...
Amiket úgy gyűjtöttünk, mint a matricákat, ha kellett csereberéltük őket, majd egyesével felaggattuk az iskolatáskánkra, meg imádott farmerdzsekijeinkre.
5. Hatalmas tévék táviránytó nélkül...
Na jó, ezt talán annyira nem sírom vissza, utáltam bennük, hogy mindig nekem kellett felálljak és csatornát váltsak - kézzel, távirányító nélkül - ha a szüleim, nagyszüleim épp megunták a kívánságműsort. Még jó, hogy akkoriban nem volt annyi adó, mint ma.
6. Moncsi-moncsi-Moncsicsi...
Nagyon cukinak tartottam kislányként, számtalan méretben nekem is volt otthon. Az álmos tekintetű, elálló fülű Moncsicsit akkoriban sokan táskára, lámpazsinorra, függönyre csíptették.
7. Donald rágó
Azóta se hozott rágógumi úgy lázba, mint a retro Donald rágó, amiben mindig más és más matrica lapult, amiket gyerekként úgy gyűjtöttünk, mint valami értékes drágakövet.
8. Walt Disney bemutatja című műsor
Sosem felejtem el, amikor minden vasárnap délutánon, ebéd után az egész családdal bevackolódtunk a tévé elé, hogy nézhessük a "Walt Disney bemutatja" című műsort, ahol találkozhattunk a leghíresebb Disney rajfilm hősökkel: Dagobert bácsi,Chip és Dale, Gumimacik, vagy Ausztrál expressz. Ekkor tanultam meg Balu kapitány kalandjai dalszövegét, amit a mai napig fejből el tudnék énekelni.
9. Retro sorozatok
Csak és kizárólag a Miami Vice! Bár 82-es maga a sorozat, de amikor először láttam, már javában beléptem a tinédzserek korszakába, és a helyes pasik már jobban lekötötték a figyelmem, mint a Barbie babák. Don Johnson helyes pofija, stílusos, olasz sportkabátja, fehér vászon nadrágja pedig mindig a tévé elé szögezett.
10. Csörögefánk
Nagymamám sütötte a legfinomabb a ropogós csörögefánkot. Mindig a vasárnapi ebédhez készítette, ropogósan, sok porcukorral a kedvemért és puhább kivitelben a nagypapám kedvéért.
Gyereknek lenni felbecsülhetetlen dolog, akár a 80-as években, akár később, akár korábban volt benne részed. Voltak benne rossz, de persze nagyon boldog pillanatok, melyekre ma már csak mosollyal az arcunkon emlékszünk vissza.
Neked mi hiányzik legjobban a gyerekkorodból?
