„Kiszabadítani az intelligens-érzékeny nőköltészet kategóriájából” - ez volt a tétje a Takács Zsuzsa költészetét fogadó kritikáknak a kétezres évek elejétől. A pálya kezdetén megjelenő visszafogottan elismerő vélemények után az ezredfordulón „az írásaival foglalkozó tanulmányok egyre újabb, érdekesebb és változatosabb szempontokat fogalmaznak meg, ahogy költészetét a fiatalabb generációk irodalmárai is felfedezik…”