Vétkesek közt cinkos aki néma…

A jó emberek csak jót akarnak Neked, nem irigykednek, nem bántanak, nem beszélik ki a hibáidat a hátad mögött és nem híresztelnek rólad valótlan, hazug dolgokat. Sokak számára evidens, hogy  amikor sérelem éri őket, azonnal a sarkukra állnak és kiállnak önmagukért. Míg mások inkább nyelnek egy nagyot, visszahúzódnak csigaházaikba, és tűrnek, amíg a gond magától meg nem oldódik. A problémák viszont soha nem oldódnak meg maguktól! Ezt ugye már Te is tudod?

Ahogy a nagymamám mondta: mindenki meg kell tapasztalja a háború erejét, hogy megtanulja megvédeni magát az ellenségeitől. Bár szerencsére mi boldog békeidőket élünk, azért így is előfordulnak olyan helyzetek, ahol a legjobb választás nem a futás, hanem a  védekezés, vagy a támadás.

Sajnos számtalan példát tudnék említeni a saját életemből, amikor inkább a hátrálást, a visszahúzódást választottam. Néhány éve még én is a konfliktuskerülők csapatát erősítettem, mivel úgy éreztem, ezzel a viselkedéssel nem bánthatok meg senkit, remekül egyensúlyozok érzelmileg konfliktusos helyzetben, kellemes társaság vagyok, jól tudok hallgatni, és ezáltal életem minden területén megtarthatom a békét. Emiatt azonban önérvényesítő énem egyszerűen képtelen volt feléledni, nem voltak konfliktuskezelő stratégiáim és mindig csendben, önmagamban rendeztem le a sérelmeket.

Vess véget a alázatosságnak, az önsajnálatnak és az eredménytelenségnek! Mond ki végre mit szeretnél valójában, és mire vágysz pontosan!

A szüleim neveltetése miatt inkább voltam segítőkész hallgatóság, mint önző beszélő -  ha ez érthető. Egy idő után úgy éreztem, hogy már képtelen vagyok megkülönböztetni saját elképzeléseimet, céljaimat másokétól, és emiatt fokozatosan elveszettem a kapcsolatot önmagammal, ez az érzés olyan volt, mintha mások életét éltem volna. Így hát lépnem kellett! A sokadik bántás, atrocitás után végre felálltam arról a szaros kispadról, felhúztam a kesztyűt  és kiléptem az Életbe, hogy lejátsszam végre saját meccseimet önmagamért, a boldogságért. Persze nem mondom, hogy könnyű számomra az asszertiv kommunikáció, hisz mind a mai napig próbálok arra figyelni, hogy ne kommunikáljak durván, sértőn, de ma már bűntudat nélkül mondok nemet, ha hibázok, könnyedén felállok, nem másokat hibáztatok a botlásaimért, – gyakran hibáinkból születnek a legjobb dolgok – kiállok önmagamért, hogy ne csak hallgassak, de engem is meghallgassanak, és simán kirakok az életemből olyan embereket, akik csak mérgezni és pusztítani tudnak.

A fenti kis gondolatébresztő után pedig jöjjenek ismét az eheti Insta-pillanataim, melyekkel bízom benne, hogy Neked is adhatok egy kis löketet a nehezebb napokra, és ezen felbuzdulva te is összeállítod majd saját kis boldogság listádat...

♥ Hétfő

♥ Kedd

 ♥ Szerda

♥ Csütörtök

♥ Péntek

Neked milyen volt a heted?

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!