Örömteli pillanatok #11
Emlékszem mennyire imádtam már gyermekkoromban is a karácsonyokat, a nagyszüleim mindent megtettek, hogy tökéletes legyen az ünnep, mely maga volt a varázslat, telis-tele örömteli pillanatokkal, életre szóló boldog emlékekkel. Mindig hatalmas fát állítottak az előszoba közepére, amit nagypapám maga vágott ki, majd szánkón húzta haza, és mindig tökéletesen fel volt díszítve, ami meg nagymamám érdeme volt. Persze amíg ők szorgosan készülődtek, addig én odakint a hóból próbáltam valami hóember formát építeni - akkor még elképzelhetetlen volt az ünnep hó nélkül. A Mennyből az angyal felhangzása után berohantam, és hosszú percekig csodáltam a lenyűgöző karácsonyfát, majd gyermeki izgalommal bontottam fel a fa alatt rejtőzködő ajándékokat, miközben édes mézeskalács illat kúszott fel az orromba. Egyszerűen mesés volt!
