Petrányi Zsolt tárlatvezetésével

Nicholas Nixon Brown nővérekről szóló képsorozata egyedülálló vállalkozás a fotográfia történetében. A képlet egyszerű, a nővérek évente újbóli lefényképezése, de a munka az idő múlásával válik egyre különlegesebbé. Ahogy a négy lány, úgy a fényképész „életideje” is telik, így bár a képek tárgya ugyanaz, de a jelentése mégis más színezetet kap.

A tárlatvezetés arra vállalkozik, hogy a képek kapcsán a fényképészetről tegyen fel alapvető kérdéseket. Kinek készül? Ki nézi? Mit kell rajta látnunk? Ezek az alapvető dilemmák egy „szokványos” fényképkiállítás esetében könnyen megválaszolhatók, de ebben az esetben a képkészítés esszenciáját kerülgetik. A Brown nővérek fotósorozat a kitartó fotográfiai projektgondolkodás egy olyan példája, aminek készítése is szisztematikus: a beállítás, a helyszín, a fekete-fehér tónusok is egy láncolattá fűzik a képeket, amelyeken az emberi idő múlása áll az ábrázolás középpontjában. De épp a látszólagos egyformaságuk az, ami miatt a vezetésen sok más, fotográfiát érintő kérdést is érinthetünk.

Nicholas Nixon egyedülálló helyet foglal el a kortárs fényképészet soraiban. Elszánt próbálkozásaival – hogy előcsalogassa kamerájával az arcok mögött rejtőző történeteket – portréi hű betekintést kínálnak mások életébe. Óvatos odafigyeléssel és törődéssel a fotográfus képes megjeleníteni a látható és a láthatatlan közötti feszültséget. Egyszerre válik központtá a különös szakértelemmel kristálytisztán kirajzolódó személy minden vonása és a tekintete mögött megbúvó megannyi érzelmi tartalom. 

Nixon sorozatai társadalmilag érzékeny betekintést kínálnak egyedi élethelyzetekbe és a művész magánéletébe. A képekből kitapintható mély érzelmességből saját emlékeink és érzéseink rezonálnak vissza. Az idő múlásának drámai stilizálást nélkülöző szemléltetéséből kiválik az alkotó több mint öt évtizedes elhivatottsága. Az alkotó egyszerű technikája szinte idejétmúlt, mégis feddhetetlen; nagyformátumú képeiről sugárzik a közvetlenség és az együttműködés a képek szereplőivel, így a látogatók őszinte betekintést nyerhetnek az idősek, a betegek, a családok és párok bensőséges kapcsolataiba.A Brown nővérekről készített sorozata az egyik legerősebb példázata a portrékészítésnek és a kortárs fényképészet időhöz való viszonyának. Nixon képei kétségtelenül magával hordozzák a nosztalgiát a fényképészet aranykora után, és a médium képességét arra, hogy kimerevítse a pillanatot. Az alkotó minden évben portrékat készít a feleségéről, Bebe-ről és három nővéréről egy nagyformátumú fényképezőgéppel, természetes fényben és külső helyszínen. Először véletlenül, majd később szándékosan, a képeken a szereplők sorrendje mindig azonos: balról kezdve Heather, Mimi, Bebe és végül Laurie. A nők egyes kivételekkel, mindig a kamerába néznek.

A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel vehetnek részt.