Ki ismeri manapság Ergy Landaut? Valószínűleg kevesen a szakemberekből, történészekből és a 20. századi fotográfia műkedvelőiből álló szűk közösségen kívül. Pedig Ergy Landau igen aktív volt az 1920-as és az 1950-es évek közötti időszakban, ekkoriban nagyon is számontartották a francia fotográfia világában. 

„Ergy Landau (Landau Erzsi) a két világháború között Magyarországról emigrált fényképészek azon tagjai közé tartozik, akik sikeres pályát futottak be külföldön. Magasan kvalifikált és nemzetközileg is elismert művésszé vált Franciaországban, képeire a bécsi és a berlini tanulmányok (Franz Xaver Setzer, Rudolf Dührkoop) éppúgy hatottak, mint korának radikálisabb modern áramlatai. Sikereihez a párizsi és a magyar művészvilággal tartott kapcsolatai és az egymást kölcsönösen inspiráló légkör is hozzájárult.

Művei többségét a portrék, az aktok és a mindennapi élet eltűnő pillanatait megörökítő képek teszik ki és gyakran szerepelt külföldi kiállításokon. 1937-ben Beaumont Newhall hívta meg a Photography 1839-1937 című eseményre New Yorkba, ahol a párizsi Szent Lázár pályaudvar vasúti pályájáról készült képpel mutatkozott be. Önarcképei és a másokról készített arcképei egy precízen dolgozó, mindenre nyitott és a művészetet soha öncélúan nem használó alkotót állít elénk. Jelen tárlat nagyszerű lehetőség arra, hogy az Ergy Landau fényképeiből készült retrospektív kiállításon keresztül immár Magyarországon is tanulmányozhassuk az itthon sokáig elfeledett munkásságát. A Franciaországban kibontakoztatott tehetsége és magyar gyökerei révén éppúgy része az egyetemes és a magyar fotótörténetnek, és életútjának szimbolikus kifejezése az 1937-es The Museum of Modern Artban rendezett kiállítás katalógus rávonatkozó sora: »LANDAU, Ergy. Born Budapest. Lives in Paris«. A szakmai vezetés ennek az újrafelfedezésnek a jegyében próbálja megfejteni Landau motivációit a képek nyújtotta élményeken keresztül.″ - Cs. Plank Ibolya.

Mesteri portréfotóinak, főleg a gyerekportréknak köszönhetően hamar ismertté vált neve, formai kísérletezései bizonyos szempontból az Új Tárgyiassággal rokonították képeit, és ezzel egyidőben számos női aktot is készített. A két világháború közötti időszak különböző illusztrált sajtótermékeiben és magazinjaiban megjelent képein a korlátoktól felszabadult emberi test és nyomában a megváltozott életmód jelenik meg, például a szabadidős tevékenységeket és a természetben űzött sportokat ábrázoló fotókon. 1933-ban a Rapho ügynökség tagja lett és segítette annak háború utáni újjászületését. Többször járt külföldön, ahol riportokat készített (főleg Mongóliában és Kínában), számos útikönyvet és ifjúságnak szánt könyvet is publikált 1965-ben bekövetkezett súlyos balesetéig.

Ergy Landau 1967-ben hunyt el örökösök nélkül, még azelőtt, hogy az 1970-es években a fotográfusok elnyerték volna a művészeknek járó elismerést, így emlékezete szép lassan feledésbe merült. A Mai Manó Házban látható kiállítás és a hozzá tartozó monográfia a korábban kiadatlan E. Landau gyűjtemény feldolgozásának eredménye. Az volt a célunk, hogy a közönség megismerhesse egy 20. századi fotográfusnő kivételes ugyanakkor példaértékű életútját.

A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel vehetnek részt.

További információ:
MaiMano.hu

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!