Értékeljük a pillanatot!

Ahhh, de korán van még, és én már a második kávémnál tartok, hajnal óta fent vagyok: felébresztett a szomszéd építkezéshez rendelt betondöngölő, és már nem tudtam visszaaludni. Így legalább bőven maradt időm a reggelimre, meg persze a reggeli kávémra, amit így péntek reggel szívesen elkortyoltam volna a teraszon, de sajnos túlságosan is szakadt az eső, ahhoz, hogy átadjam magam az önfeledt énidőnek. Az idei tavasz valahogy most nem a kedvencem, olyan mint egy undok, hisztis nő, aki azt csinál, amit akar. Nem bírom az ilyen típust!

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Gyakran túladagoltam a dolgokat, túl sokat aggodalmaskodtam, stresszeltem, és olyan dolgok miatt szorongtam, amik meg sem történtek, csupán bekövetkezhetnek. Ez nálam úgy húsz éve alakult ki, egy autóbaleset után. Azt követően a félelem uralta az életem: féltem az ételallergiától, a szomszéd ugatós kutyájától, az elhibázott lépésektől, na meg egy újabb balesettől. Ettől a félelemtől lebénultam, betonná váltam, s inkább kihátráltam mindenből, sőt inkább bele sem vágtam – időközben még egy kellemetlen kis pánikbetegség mellém szegődött. Az életem pedig tele volt: Mi lesz, ha… jellegű mondatokkal.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Babalépésekkel bár, de elkezdtem elfogadni önmagam. Rájöttem, hogy nem kell ahhoz naponta fél órákat a szoliban feküdni, vagy kiszőkíteni az amúgy is szőke hajamat, hogy nőnek érezzem magam. Sosem voltam egy irigy ember, de talán most érzem először azt, hogy én sem vagyok rosszabb helyzetben a másiknál. Ennek eredményeként pedig szép lassan csökkenni kezdett bennem az az undok szorongás. Nyilván lesz még olyan, amikor bármit is teszek, a sors így is, úgy is igazságtalan lesz, de az életem az én felelősségem, hisz nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.

Kép1/2/3/4

Értékeld a pillanatot

Minél régebb óta blogolok, annál jobban értékelem az őszinteséget, meg persze az őszinte embereket. Mivel én is őszinte embernek tartom magam, idővel őszintén elegem lett azokból, akik csak akkor voltak őszinték velem, amikor az érdekük úgy kívánta, amikor szükségük volt valamire – na, olyankor őszintén tudtak hízelegni, kedveskedni - aztán újra én lettem számukra a „Megsemlátlak lány” a tömegben. Persze én is követek el hibákat, mind a mai napig, én sem vagyok tökéletes, sem tévedhetetlen, de azt az egyet már én is megtanultam, nem pazarolhatok el felesleges perceket az életemből a felesleges emberekre.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Napsütés, péntek, kedves mosoly egy vadidegentől, végre tavasz. Talán nem is kell olyan túl sok a boldogsághoz. Amúgy észrevetted, hogy 03.03-át írunk? Nem vagyok a számok megszállottja –sosem voltam valami jó matekból -, de ezekben a dátumokban mindig van valami különleges, valami misztikus. Egyébként meg végre péntek van, ami a legjobb nap a héten, hévégére pedig ragyogó napsütést mondtak, szóval hagyd hátra te is kicsit a munkát, a stresszt, a számlákat, az aggodalmakat, és tervezz valami könnyű programot magadnak!

Értékeljük a pillanatot!

Néha azt veszem észre magamon, hogy egyre önzőbb vagyok. Igaz a világ is egyre önzőbb, kíméletlenebb, akkor miért ne lennék én is néha kicsit önző, amikor végre nemet mondok egy kérésére, amikor kikapcsolom a telefonom, vagy csak becsukom az ajtót magam mögött és egy órácskát csak önmagammal foglalkozok, senki mással.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Azok az átkozott hormonok. Vannak napok, amikor azt gondolom, az élet csodaszép, minden úgy alakul, ahogy szeretném, míg máskor azt érzem, hogy az egész világ ellenem van, amikor semmi sem akar működni. Szerencsére azonban még a legrosszabbnak tűnő napokon is vannak olyan apró kis dolgok, melyek segítségével egyből szebbnek tűnik az az utálatos nap ,és boldogabbnak ez a nagy kerek élet.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Mindenkinek jár egy kis boldogság. Ezt megtalálhatjuk a reggeli kávé illatában, a kisgyermekünk elkapott mosolyában, a hajnali város ébredésében, vagy épp nagymamánk süteményének ízében. Gyakran ugyanis nem kell óriási célokat kitűznünk magunk elé, hogy érezzük a boldogságot. Nincs szükségünk újabb mobilra, nagyobb autóra, méregdrága ruhára, vagy márkajelzésre, egyszerűen csak fordítsunk elég időt a hétköznapi dolgokra. A boldogság ugyanis nem egy tárgy, amit elérünk egyszer, ha keményen dolgozunk, hanem egy csodás állapot, amit minden nap felfedezhetünk a minket körülvevő világban.

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Ismered azt az érzést, amikor már egy ideje vágysz valamire, aztán mikor végre megszerzed, elmúlik a varázsa? Persze engem is lázba hoz egy új cipő, de úgy gondolom nincs feltétlenül szükségünk sok pénzre, különleges alkalmakra ahhoz, hogy élvezni tudjuk az életet. Gyakorolnunk kell, de ha kialakul a képesség, utána már maximálisan kiélvezhetjük és értékelhetjük az élet legapróbb pillanatait is.

Kép1/2/3/4

Sokan megvárják az új év első napját, hogy belevágjanak egy új életformába, mások már meg sem fogadnak semmit, mert úgysem fogják tudni betartani. Az új év kezdetén azonban nem árt, ha néhány új célt mégis kitűzünk magunk elé. Az alábbi posztban nem a leggyakoribb újévi ígéreteket hoztam most el – egészségről, fittségről - hanem öt olyan fogadalmakat, ami azt hiszem leginkább a gardróbodat érinti.

Kép1/2/3/4