Évekig nem éreztem késztetést, hogy a volán mögé üljek, nem volt meg az a bizonyos motiváció. Kényelmes volt utasként részt venni a forgalomban, felelősség nélkül eljutni úti célomig, élveztem, hogy saját sofőröm van, és nekem csak az autó mellett elhaladó tájra kell figyeljek. Bárhogy erőltették, bármennyire is ösztönöztek, a bennem élő óriási Para nagyobb volt, mint az akarat, hogy újra beüljek a kormány mögé. Aztán megnéztem a Szabadság 50 árnyalatát, és akkor bekattant valami: egyszer az életben én is vezetni akarok egy Audi R8-ast.