Bármennyire is szupevumennek érzem magam olykor-olykor, az időt én sem tudom megállítani, ahogy a napot sem tudom visszatartani, hogy csupán egy kis ideig még a horizont alatt maradjon. Próbálkozni lehet vele, de sajnos nem megy. Az idő megállíthatatlanul tör előre, épp olyan, mint egy kisiklott gyorsvonat. Így esett, hogy megesett, január első reggelén rám virradt egy újabb év, mely új reményeket ébresztett bennem. Vajon milyen lesz az idei évem? Mint egy drága jó barát, akit minden pillanatban öröm lesz átölelni, vagy undok módon elhappol előlem minden jót, és kárörvendően magamra hagy a bajban? Talán jobb lesz, talán nem, majd év végén kiderül.

1. Bár mindig megfogadom, hogy hétfőtől, nah jó majd januártól most már tényleg és csak azért is fogyózni fogok…azért a karácsonyról megmaradt bonbon és csokibevonatú finomságokat csak nem hagyhattam kárba veszni. Amúgy is olyan édesen, hívogatóan mosolyognak az ember lányára ezek a pöttömnyi bűnelkövetők, egyszerűen képtelenség ellenállni nekik.

2. Maradék tartalékaimat felélve nyakamba vettem a várost és vele együtt kedvenc butikjaimat. A séta amúgy is jót tesz a testnek, ha meg becsúszik közben néhány iciri-piciri vásárlás, az meg csak gyógyító hatással van a téli szürkeségbe belefáradt női lelkemnek. És amúgy is, az a cipő és az a táska sokkal jobb helyen lesz az én szekrényemben. Sok új barátra lelnek.

3. Még csak január van de máris annyi minden történt a NagyVilában. Amíg nálunk épülőben az új Széll Kálmán tér, addig Hollywood ismét kigörgette a már agyon tipegett vörös szőnyeget, hisz valahol be kellett vonuljanak a 70. Golden Globe díjazottjai is. Aztán elkelt a TV2 Tűsarok című műsorának producer-műsorvezetője,  Orosz Barbi.  A tengerentúlon beiktatták az amerikai elnököt, Barack Obama-t, ahol szegény Beyoncé elkövette azt a megbocsáthatatlan és iszonyatos bűnt, hogy végig tátogta az amerikai himnuszt. És két évvel ezelőtti, párizsi kávéházban tett antiszemita megnyilvánulása miatt végre visszatérhet John Galliano.

4. A hosszú, borongós és igazán anyaszomorító hetek után megérdemeltem, hogy meglepi miniszabit kapjak kedvesemtől. Ezt szerencsére ő is így gondolta, ezért akaratommal megegyezően lerángatott vidékre, ahol két teljes éjszakát és három mámorító nappalt töltöttünk. Itt aztán kedvemre lehettem az aki mindig is voltam, a neveletlen, kinyúlt pólóban rohangáló, ágyban reggelizős pici lány. Jó érzés volt újra találkozni a bennem élő, de rég elfeledett játékos énemmel.

5. Észre sem vettem és máris eltelt egy hónap ebből az évből is. Azért még egy nagytejszínhabos, madártejes tortás, dupla születésnapozás még belefért az utolsó hétvégébe. Köszönöm neked Január, eddig még nincs okom panaszra.

Képek: http://weheartit.com/