Interjú: Sápi Beátával

2015. szeptember 07. - Antalfy Krisztina

“Hatnak rám a találkozások, az emberek, a történeteik…”

Ahogy ránézek, azonnal beleszeretek ezekbe a csodás, hangulatos és érzelem gazdag művészi kivitelezésű illusztrációkba, melyek tökéletesen kitöltik a hófehér lapokat a tervező asztalán. Ez egy külön szakma, amihez istenadta tehetségre van szükség. Ezúttal Sápi Beátával, a 2012-ben „Az Év Divatillusztrátora” díját elnyert fiatal illusztrátorral beszélgettem, akinek munkáival legelőször egy divatmagazin hasábjain találkoztam, és rögtön tudtam, hogy őt Nektek is be kell mutassam.

Mesélj, kérlek egy kicsit a kezdetekről, hogy kerültél a rajzok és a grafikák világába?

Nálam nem volt kérdés, hogy művészettel fogok foglalkozni. Már ovis koromban is nagyon szerettem rajzolni, és ez azóta is folyamatos életérzés. Több rajzom is van a kezdetekből, bár hogy mit szerettem a zsírkrétában és a kb. 100-as vastagságú ecsetben, az máig érthetetlen számomra. Biztos jól fog és erősek a színek.

Idő közben pedig ahogy elvégeztem a sulikat, kezdett kikristályosodni, hogy mit szeretnék pontosan csinálni. Most éppen illusztrációkat készítek, ezen belül pedig főleg nőies témákat, divatillusztrációkat, lifestyle képeket, és más rajzokat is.

Mit jelent pontosan, hogy valaki divatillusztrátor?

Ez ugyanolyan, mint az összes többi szakma, folyamatosan tenni kell a sikerért, az eredményekért, de vannak dolgok amik nem rajtad múlnak…

Mára ismert és elismert grafikusnak számítasz a hazai divat világában, hogy jutottál el idáig?

Felépítettem egy pontos tervet és végigcsináltam. Nem ismertem senkit, mindent magamnak kellett megoldani. Sokat dolgoztam a portfóliómon, tulajdonképpen átrajzoltam ezt az időszakot. Néha feltűnt, hogy „jéé már tél van”, meg ilyesmik, de csak azzal foglalkoztam, hogyan legyek jobb. Aztán volt hogy szerencsém volt, volt hogy nem, volt hogy segítettek, volt hogy nem, de ez ilyen: a mélypontokon is túl kell jutni valahogy. Most szerencsésnek mondhatom magam, mert azt csinálhatom amit szeretek, de ez is csak egy állomás, mindig van tovább, és én is megyek tovább amerre az ajtók nyílnak.

Számtalan női portrét és divatrajzot találunk a portfóliód között, mégis honnan meríted az ihletet?

Én azért rajzolom ezeket a képeket, mert ez jön, ez nálam egy belső késztetés. Nagyon szeretem a divatfotókat, a meséket, a különleges személyiségeket, az érdekes karaktereket. Hatnak rám a találkozások, az emberek, a történeteik, a mozdulataik, a hangjuk, a gondolataik. Ezeket mind beépítem valamilyen formában a munkáimba.

Nemrég pl. találkoztam egy ritmikus gimnasztika edzőnővel, aki annyira lelkesen mesélt a sportról, a tanítványairól, a versenyekről, hogy teljesen beépült nálam ez a hangulat és azóta folyamatosan ki kell rajzolnom ezt magamból. Így most a legújabb képeim is erről szólnak.

Megrendelésre rajzolsz, vagy szívből, épp arról, ami csak eszedbe jut?

Is-is. A Saját anyagomat folyamatosan bővíteni, fejleszteni kell, így ha van időm, akkor legszívesebben ezzel foglalkozom. Viszont a megrendelések meg változatosságot és kihívást jelentenek a munkában, és nagyon jó látni egy-egy rajz sorsát.

Egyszer például megfestettem egy egész hátas tetoválás tervét, amit azóta minden nap visel az illető. Még most sem fogtam fel ennek a súlyát.

Hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?

Főleg női magazinokkal dolgoztam együtt, mint a Joy, Marie Claire, La Femme, de készítettem már könyvillusztrációt, csomagolástervet, fotózásokhoz festett hátteret, illetve személyes megrendeléseket is.

Milyen technikával dolgozol?

Munkáim alapját szabadkézi rajzok képezik melyek ötvözve vannak digitális megoldásokkal. Főleg akvarellt, temperát, tust, tollakat használok. Szeretem keverni is a technikákat.

Van példaképed ebben a szakmában?

Nagyon sok jó illusztrátor van, azt hiszem inkább irányzatokat vagy stílusokat szeretek.

Ki a kedvenc magyar, ill. külföldi terveződ és miért?

Részleteiben sok minden tetszik, de ha mégis ki kell emelni valakit, akkor a magyarok közül nagyon szeretem Tóth Bori Maison Marquise márkáját, mert tele van csupa „rajzolnivaló” és nőies ruhákkal. Szeretem a Je Suis Belle márka galambmintás ruháit, mert annyira könnyed és légies az egész. (azt hiszem a 2014-es ss kollekció).

A külföldi tervezők közül Elie Saab a nagy kedvenc, mert minden kollekció olyan, mintha a jótündér keresztanya varázspálcájából jönne elő egy komplett tündérruhatár.