Adott egy nő, aki elhatározta, hogy boldog lesz. Mert az jót tesz az egészségének. Különben is annyiszor ráfázott már. Nem gyámolítót keres, nincs szüksége senkire, hogy eltartsa, öntörvényű és szabad. Ő választ, hogy kivel, melyik városban és hogyan szexel. Sokat megtud a férfiakról, de még többet magáról. Meg arról, hogy az élet nem egy tündérmese. Ha éjfélkor elveszíted a cipőd, egyszerűen részeg vagy. Szőcs Henriette hősében mindannyian benne vagyunk egy kicsit, azzal a különbséggel, hogy ő meg is teszi, amiket legtöbben nem merünk. Irigyeljük? Lehet. De lehet nincs is miért. Egyetlen hely van, ahol a romantika megelőzi a szexet, az a szótár.
„Az agy a legfontosabb nemi szerv. A jó szex az agyban kezdődik. Ötletek, szerepjátékok nélkül az egész csupán fitnesz, ahhoz nincs szükségem partnerre, lemegyek a szalonba, és rázatom a seggem a gépen. A szép testek látványa sem vonz már, több izmos feneket láttam, mint egy vécédeszka. Agyafúrt, varázslatos elmét keveset. Ezért puszi és ölelés nélkül elbúcsúztam az Ámítástechnikustól, és az elfogyasztott nagy pohár vörösbor ellenére hazavezettem. Soha többé nem találkozom senkivel Pesten.”
Szőcs Henriette 1973-ban született Győrött, jelenleg is ott él. Szállodai menedzser, író, kritikus, egy gyermek édesanyja. Megjelent könyvei: Alteregó (2011., Aposztróf Kiadó), Gluggy-glugy szörny (2011., Trixi Könyvek), Vizes kaland (2012., Trixi Könyvek), Ősképcsarnok (2015., Napkút Kiadó). Díjai: az Irodalmi Jelen novellapályázatának 2. helyezettje, a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának nívódíjasa három alkalommal, Ottlik 100 – a Gödöllői Irodalmi Díj különdíjasa.
Hogyan lesz terézanyuból szexturista?
Számos kötet, megnyert pályázatok, készen, kiadásra váró történelmi regénytrilógia után miért pont egy erősen erotikus blogregény jelenik meg tőled a napokban?
Játéknak indult, kikapcsolódásnak, amire könnyedén rá tudtam venni kedvenc onlájn lapom, a librarius.hu főszerkesztőjét. Az anonim szerzővel megjelenő részek egyre nagyobb olvasóközönséget vonzottak, ha valamelyik megjelenés csúszott, követelték, hol marad. Egyre jobban beleszerettem, muszáj volt kerek egészet csinálni belőle.
Kép
Mit nehezebb megírni számodra? A karakterek sokszínűségét, olvasmányosan belecsempészni azt a rengeteg kultúrtörténeti adalékot, vagy a szexualitást?
A szexualitást, de nem a személyes szégyenlősségem okán, hanem a magyar nyelv ügyefogyottsága miatt. Az egyébként gyönyörű és változatos nyelvünknek a szeretkezésre vagy steril, orvosi kifejezései vannak, vagy káromkodások. Egy 21. századi történetben nem lehet virágnyelven beszélni még akkor sem, ha a társadalom sokkal jobban elfogadja a férfi szerzők szabadszájúságát.
Aki tud olvasni, már a címből leveszi, hogy pimasz és provokatív szöveggel fog találkozni, sosem féltél, hogy a hősödet, a narrátort azonosítják veled?
Bevállalós nőci vagyok, kedvelem a kihívásokat, a lehetetlen feladatokat.
Így is, már a megjelenés előtt parázs vita alakult ki a könyves közösségben arról, hogy miről is szól a szöveg. A prüdéria országa vagyunk, és bár legalább Örkénnyel illett találkoznia mindenkinek iskolai tanulmányai alatt, kérdés, hogy mennyire merik bevallani azt, hogy ez a lazán kapcsolódó blogbejegyzésekből összeálló életút egyszerre tud felrajzolni egy teljesen átlagos boldogságkeresést, és egy modern, független nő megélt szexuális vágyait, kalandjait. Véletlenül sem a monogámia ellen ágál, vagy a hűtlenségre, a szexualitás túlmisztifikálására buzdít – bármennyire is egyszerű lenne így olvasni. Mit gondolsz, miért lehet korunk nagyon erős markere a regény főhőse? (Egyáltalán, tényleg ő a főhős? Milyen ez a terézanyuból szexturistává alakuló nő?)
Dehogy! A férfiak a főhősök ebben a regényben. A narrátor őket szeretné megérteni, feltérképezni cselekedeteik mozgatórugóját, hogy tényleg csupán a szex-e az. Hogy mennyire sikerül, döntse el az olvasó.
Kép
Milyen olvasói visszajelzés töltene el elégedettséggel?
Sok olvasó töltene el elégedettséggel. A viccen kívül: örülnék a vitának, mert akkor a könyv megpiszkált valamit.
Hajnali chatinterjú – avagy amiről eddig a szerkesztő sem tudott
Először utáltam a főhösöd. Meg védeni is akartam. Néha megrázni. Aztán rádöbbentem, hogy így van a legkevesebb tennivalónk, működik a szöveg, érzéseket vált ki, maximum kicsit tologatjuk ide-oda. Szerinted mennyit változott a nő, mióta kinőtte a Szexturista laza blogbejegyzéseit?
Komplexebb lett, mintha egy bizonyos nőből átalakult volna bármelyikünkké. Ezért lehet, hogy a fórumokon megint kapok hideget-meleget, de az vesse rám az első követ, aki még sohasem szerencsétlenkedett a párkapcsolatai során.
A történelmi regényhez az ember könyvtárazik, bekéretőzik levéltárba, bújja a netet. Egy szexregényhez?
Szexregényhez a társkeresőt bújja, meg az onlájn erotikus áruházak kínálatát nézegeti, elolvassa a kütyük értékeléseit, megnézi a videókat a működésükről.
Vigyázat, szókimondó szövegek – szerepelhetne rajta, de van olyan rész, ami az öncenzúra áldozata lett?
Nem igazán, a szókimondás a karakter része.
Az olvasó dönt úgyis, de szerinted miben más, mint a külföldi, vagy itthon ismert erotikus regények?
A szarkasztikus hangnem, önirónia, humor miatt. Nem jószagú, egyszer a narrátor ki is mondja, a szex piszkos és büdös. Annak örülnék, ha nem A szürke ötven árnyalatával húznának párhuzamot. Nálam a mai erotikus irodalom csúcsát Tiffany Reisz regényei jelentik, jó sztorik, izgalmas szexjelenetek, nyelvi zsenialitás.
Kép
Ha úgy akarom, nyitva maradt a vége. Fogadjunk, hogy minimum fejben megvan még ennyi történet. Nyertem?
Nyertél, de most mégis visszatérek a kezdetekhez, és egy 17. században játszódó erotikus történettel folytatom.
Idézetek
„Mindig rossz férfit választok, mindig ugyanaz a vége, mérhetetlen fájdalom, tehetetlen düh a kudarc miatt, üresség, zombilét. Ha nincs szerelem, nincs fájdalom sem. A barátnőm szerint a szerelmet a középső fázisában kell abbahagyni. Hát nem, el sem kell kezdeni. Doki ideális lenne, sohasem tudnék szerelmes lenni egy vén idegbetegbe. Azért jó lenne, ha nem ütne agyon.”
„Mégsem mondhatom a szemébe, figyelj, nem szeretnék veled többé találkozni, egy percet sem akarok együtt tölteni veled az ágyban, mert hiányzik pár centi a boldogságomhoz, és már azt a négy napot is halálra untam. Kicsi vagy, minden porcikád kicsi, mintha annak a híres arab énekesnek a fiatal verziója lennél, akinek a dalait imádom, de mint férfi sohasem vonzott. Pedig mindenben a kedvemet kerested, figyelmes voltál, megkedveltetted velem Londont, mert korábban nem lelkesedtem különösebben a városért. Csodálatos szállodát foglaltál, közel a Harrodshoz és a múzeumokhoz, de már kora reggel tárgyalásra siettél, és csak késő este jöttél vissza. Ilyenkor maximum egy menetre futotta az erődből, ami nekem édeskevés. Nálam négy évvel fiatalabb férfiként igazán bírhatnál még két-három menetet. Egyet éjjel, és legalább egyet reggel, mielőtt magamra hagysz. Hiába csináltuk hátulról néha, vagy csaptál rá párszor a fenekemre, nem tudtál igazán beindítani. Talán ha hajlandó lettél volna a száddal kényeztetni, kicsit fellelkesülök, de undorodtál az ilyesmitől. Maradtak az édes, semmi kis hazugságok. Mivel meglehetősen okos férfi, tulajdonképpen rá kellene jönnie, hogy közel egy éve lódítok neki.”
Kép
„A probléma az, hogy Isten agyat és farkat is adott a férfinak. És hozzá annyi vért, hogy egyszerre csak az egyik működhessen.”
„Értem áldozatot kell hozni.”
„A szobájába belépve, az utolsó éber pillanatomban még közöltem vele, gumi nélkül nincs szex. Egyikünknél sem volt. Nem baj, válaszolta, már ezer éve nem látott puncit, az is boldoggá teszi, ha csak megszagolhat egyet. Lerogytam a sarokban álló fotelbe, feltettem a lábam a zsámolyra, felrángattam a szoknyám, és széttártam a combom, amennyire tőlem telt. És azt tettem, amit korábban és azóta sem soha: fadarabként feküdtem, és hagytam, hogy egyszerűen megtörténjenek velem a dolgok. Hagytam, hogy széthúzza a puncim pink ajkait, körbeszaglássza, mint a szarvasgombát kereső kutya, beszippantsa a csiklóm gömbjét, mint valami osztrigát, még cuppogjon is hozzá, miközben szopogatja. Aztán hagytam, hogy nedvesen nyalogasson, kívül-belül, hagytam, hogy mélyre dugja a nyelvét, egyre mélyebbre, megdugjon vele, mint egy méretes farokkal. Akkor sem húzta ki, amikor vonyítva, rángatózva elmentem, az ölemhez szorította a fejét, hogy ne ficánkolhassak el, összemaszatolva az egész arcát. Utolsó erőmmel feltápászkodtam a székről, begyűrtem a harisnyám a táskámba, visszataxiztam a szállodámba, és aludtam másnap tízig.”
„Ha garanciát akarsz, vegyél kenyérpirítót!”
További információ:
Athenaeum Kiadó
