Csak ültem ott a paplan alatt, és figyeltem a szobám sarkában hálót szövő pókot. Képtelen voltam kikelni az ágyból és levennem a tekintetemet erről a számomra máskor annyira félelmetes rovarról. Aznap lehetetlennek tűnt, hogy nőt varázsoljak magamból, elképzelhetetlennek, hogy emberek közé menjek, és akkor, abban a percben arra gondoltam, inkább élnék rövidebb ideig pókként egy hálóban, mint hosszú évekig önmagamként. De aztán a telefon csörgése kizökkentett az önsajnálatból, és rádöbbentem, hogy nem bennem van a hiba, nem az én világom van romokban, hanem azoké az embereké, akik már évek óta megteremtették a saját földi poklukat.
KépA helyzet ezzel a két emberrel sosem volt tökéletes, megjátszottuk - hol hosszabb, hol rövidebb időre-, hogy egy család vagyunk, de eljutottam arra a pontig, ahol lezártam a dolgokat, ahonnan már nincs visszaút. És meglepő módon hosszú évek óta most először végre nem magamban kerestem a hibát, de nem is őket hibáztattam, egyszerűen rájöttem, hogy ők mások, mint én. Az életben ugyanis van fekete és fehér, jó és rossz, vannak az építők és vannak a rombolók. Az utóbbiaknak is fontos szerepe van ebben az életben, ők azok, akik lerombolnak mindent, ami régi, ami nem működik megfelelően, nem tehetnek róla, nekik ez a feladatuk.
Ennek tükrében én sem rágódom már a bántó, fájó dolgokon, tudomásul vettem, hogy mi mások vagyunk, így soha nem is lehetünk egyformák. Kikeltem az ágyból és újra észrevettem az a sok apró dolgot a környezetemben, ami boldoggá tette a hetemet…
♥ Hétfő
♥ Kedd
♥ Szerda
♥ Csütörtök
♥ Péntek
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
Ha tetszett a poszt, gyere a VoilaMode Facebook oldalára, és természetesen az Instagram-on is követhetsz: @voilamode13
