Értékeljük a pillanatot!
Régen mindig úgy gondoltam, az életem egy hosszú, végtelen történet, ami tele van emelkedőkkel és mély lejtőkkel. Ma már úgy gondolom apróbb, kisebb történetekből épül fel a sorsom. Vannak rövidebb és hosszabb kapcsolataim, vannak barátaim és ellenségeim, van, akinek én vagyok a szeme fénye, másnak a legjobb barátja, akad, aki a legszerethetőbb embernek tart, de van olyan is, aki a legelviselhetetlenebb személynek gondol – anélkül, hogy ismerne – van nő, aki a vetélytársat látja bennem, míg más a csapattársát, férfi, akinek én vagyok a lelki társa, míg egy másiknak a titkos szeretője. S tudod mit? Szerintem pont így van ez jól, én sem vagyok mindig boldog, néha lúzernek érzem magam, máskor győztesnek, olykor feladom, máskor mindent beleadok, hogy felálljak a földről, de pont ezek az érzések fűszerezik meg a hétköznapokat, amik aztán előbbre lendítenek azokon a napokon, amikor kikelni sincs kedvünk az ágyból.
Kép1/2/3/4