Egy olyan világban élek ahol a legtöbben kirakat életet tartanak fent, ahol az emberek többsége nem ismeri a szerénységet, a szeretetet és a valódi boldogságot. Tetszik vagy sem, Facebookon éljük az életünket, Instagramon osztjuk meg legjobb pillanatainkat, a körülöttünk élők látszat boldogságát irigyeljük, s szomszédaink tragédiáján csámcsogunk. Nem tudjuk mi a türelem, a kiérdemelt jutalom, a tisztességes játszma, vagy alázat, mégis mindent azonnal akarunk, s közben mindent természetesnek veszünk, eközben semmit sem adunk, csak elvárunk, követelőzünk, de ha megkapjuk egyszerűen félredobjuk, mert már nem tudunk örülni semminek.
Kép1/2/3/4