Szerencsés az-az ember, akinek a pénz nem cél, csupán eszköz a boldogsághoz vezető úton. Persze én is abban a neveltetésben nőttem fel, hogy a pénz nem boldogít, de ma már ezt kicsit másként látom, és ahogy öregszek, felvetődik bennem több kérdés is: valóban boldogok azok, akik nem tudják kifizetni a sárga csekkeket, akik hó végén nem tudnak ételt tenni az asztalra és akik nem tudják tovább fizetni a hiteleiket? Bár sosem tudtam volna gazdag és tehetős férfiak eltartottjaként élni, de soha nem is ítéltem el azokat a nőket, akiket sokan csak egyszerűen prostituálnak neveznek.

kép1/2

kép

Különös érzés volt számomra kézbe venni Csillag Lea Cukorvilág című könyvét. Talán mert mindig is érdekelt a félvilági nők, az előkelő ágyasok fényűző élete, és itt most nem csupán Mágnás Elzára gondolok, hanem azokra a nőkre, akik már ötezer évvel ezelőtt is kitartott kurtizánok voltak. A történelemből is ismert tény, hogy már a legfelsőbb köröknek, a legnagyobb királyoknak, császároknak, grófoknak, költőknek, zeneszerzőknek is voltak szeretőik, így a mai kurtizánságot nem nevezhetjük új keletű dolognak.  

kép

A nők akkoriban, ha nem születtek gazdagnak, vagy nem sikerült gazdag férjet fogni maguknak, megtanulták hogyan szerezhetnek pénzt és pozíciót azzal, hogy különböző, tehetős férfiakat örvendeztetnek meg a társaságukkal. A nők hamar rájöttek, hogy tisztességes, de kis pénzt hozó munkával nem tudnak megélni, így inkább előkelő kurtizánokká váltak, a legismertebbek életét pedig számtalanszor feldolgozták: A Kaméliás hölgy, A Velencei kurtizán, Micsoda Nő!, Egy gésa emlékiratai, Moulin Rouge.

Csillag Lea Cukorvilág (Athenaeum kiadó) című könyve nagyon kíváncsivá tett, kerestem a válaszokat benne, honnan ered a sugar kifejezés, milyen volt régen kitartott szeretőnek lenni, milyenek voltak a kitartott szeretők és miért gyűlölik annyira nőtársaim ezeket a kurvának titulált lányokat, asszonyokat, miközben a társadalom férfi tagjai titkon rajonganak értük, olyannyira, hogy hatalmas vagyonokat is képesek nekik fizetni.

Fejezetről-fejezetre haladva egyre jobban elmerültem ebben a világban, és kezdtem azt gondolni, hogy talán nincs olyan hatalmas szakadék a kurva, a kitartott szerető (a saját szexualitását szabadon megélő független nő) és az eltartott feleség között. Hiszen ha jól belegondolunk, mindegyik nő lefekszik a férfival – eltartójával, szeretőjével, férjével ezért, vagy azért – csak míg az egyik legális keretek közt zajlik (házasság, család), addig a másik a társadalom szemében elítélendő bűn.

Alig voltam 17 éves, amikor összejöttem egy tőlem 19 évvel, idősebb férfival. Imádott, elkényeztetett az élet minden területén, a legjobb éttermekbe vitt ebédelni, mindig jött, amikor neki megfelelt, és ha nem tudtunk találkozni, csodás ajándékokkal halmozott el. Szinte még kislány voltam, így kifejezetten imponált, hogy egy jóval idősebb férfi oldalán mutatkozhatok, de persze sosem mutatkozhattam senki előtt. Akkor nem vettem észre, amit ma kézen fekvőnek tűnne: csak hétköznapokon találkoztunk, esténként és hétvégenként sosem ért rá, a romantikusnak induló ebédek pedig mindig valamelyik pesti szálloda szobájában értek véget. Sajnos addigra fülig beleszerettem, mire kiderült, hogy felesége van, én pedig csupán egy kis kikapcsolódás voltam számára ebédidőben. Na, de akkor én most Sugar Baby voltam és szeretőmmel sugar kapcsolatot éltem? (A válasz már biztos megfogalmazódott benned)…

kép

És mi van azokkal a nőkkel, akik kivonják magukat apjuk, illetve férjük felügyelete alól? Bűn, talán ha a nő a férfiakhoz hasonlóan, kedve szerint váltogatja partnereit, akár több pasival is lefekszik – amiért persze néha ajándékot, vacsora meghívást, tandíj, vagy épp rezsi hozzájárulást kap? Bűn, ha nem akarja kimondani a boldogító igent, csak azért, hogy aztán az évek múlásával férje házi cselédjévé váljon? Bűn, ha nem akar, 14 órát egy futószalag mellett gürizni minimál bérért, és inkább úgy dönt, jobb jövőt biztosít magának? Bűn, ha fiatalon kihasználja adottságait és mielőtt még családot alapítana, vagy megöregedne, kiélvezi az életet?

Ki dönti ezt el?

Egy szegénységbe született, egyszerű dolgozó lány soha nem engedhetné meg magának azt a luxust, amire annyira vágyik, ha csak nem ad teret a Sugar Daddyknek, és nem válik előkelő férfia szeretőjévé. A könyvben olvashatunk olyan Sugar kapcsolatokról, mint Napóleon és Joséphine, Jókai Mór és Prielle Kornélia, Kodály Zoltán és Péczely Sarolta, Faludy György és Kovács Fanny, de Pompadour márkinéját és Gábor Zsazsát is megismerhetjük egy kicsit közelebbről. Emellett hét személyes történetébe - üzletember, szebb életről álmodozó egyetemista lány, nyitott kapcsolatban élő házaspár - is belecsöppenhetünk.

kép

Gondolom senkinek sem kell bemutatnom a Puncs.hu oldalát, ahol tehetős férfiak párra lelhetnek fiatal, dekoratív és anyagi támogatást kereső lányok között. Sokak szerint, akik ide regisztrálnak szerelmet keresnek – persze mindenkinek mást jelent ez a szerelem, – míg mások szerint egy újabb platformot kapott a prostitúció.

Mi emberek társas lények vagyunk, párt keresünk, válogatunk, ismerkedünk, majd találkozunk a kiszemelttel, és ha működik a kémia, az ágyban kötünk ki – vagy az autó hátsó ülésén, esetleg az iroda kemény asztalán. Ebből pedig bármi kisülhet, egyéjszakás kaland, hosszú távú kapcsolat, de akár házasság is, fehér kerítéses házzal, szép gyerekekkel. 

Csillag Lea: Cukorvilág című könyvében alaposan belemélyedhetünk ebbe a különös sugar világba, a prostitúció  különböző élethelyzeteibe, az anyagiakon alapuló kapcsolatokba és elszörnyülködhetünk azokon a kihűlt, ellaposodott kapcsolatokon, amit már csak egy harmadik személy, egy Sugar girl hozhat izgalomba. 

Készen állsz erre a világra? Akkor még ma kezd el olvasni a Cukorvilágot!

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!