Imádok könyvtárba járni, ott mindig van valami megmagyarázhatatlan nyugalom, amit máshol nem érzek. Szeretem a csöndet, a könyvek illatát, melyekből csak úgy árad a múlt és az idő. Vannak napok, amikor úgy érzem az életem egy őrült körforgás, ilyenkor előszeretettel ülök be a könyvtárba – ahová már kislány korom óta járok -, míg máskor vágyom a pörgésre, a nyüzsgő forgatagra, hogy egyszerűen csak élvezzem az életet minden következmény nélkül. Hiszem, hogy ahogy tudunk keményen dolgozni, megállás nélkül robotolni, úgy tudnunk kell néha megpihenni, és csak egyszerűen átadni magunkat a boldogságnak. Hisz az élet élvezet nélkül, olyan mint egy hosszú út pihenők nélkül. Nem de?