Vagyis az vagy, amire klikkelsz

A minap olvastam egy könyvet, Mindenki hazudik címmel. Seth Stephens-Davidowitz, a Harvardon végzett közgazdász elgondolkodtató írása szerint mi emberek gyakran hazudunk. Hazudunk a családtagjainknak, a barátainknak, a szerelmünknek, olykor az orvosunknak és persze saját magunknak is. Ám a kereséseink nem hazudnak, adattudósuk vélekedése szerint valójában a Google kereséseink határoznak meg minket, és nem az, amit a külvilág felé mutatunk önmagunkról. Talán van benne valami...

Ha jobban belegondolok én se örülnék, ha ország-világ betekintést nyerne a Google-kereséseimbe, vagy átbogarászná az előzőleg megnyitott ablakaimat. Na nem azért, mintha olyan hatalmas titkaim lennének, de mégis csak vannak olyan dolgok az ember életében, melyek nem feltétlen tartoznak másokra, pl. a hogy gondolkodok a hazai politikáról, mennyire szeretem a főnökömet, mit gondolok a jövőmről, hogy vélekedek a testemről, vagy mennyi pornót nézek.

A Google tényleg a legjobb barátunk?

Most őszintén, - ha szívedre teszed a kezed, ott legbelül, önmagadnak bevallhatod -  ha visszanéznénk az előzményeidet és kereséseid listáját, biztos neked is lennének olyan dolgok benne, melyeket a Google-től mertél csak megkérdezni, és kizárólag neki merted elmondani. Gondolok itt: párkapcsolati problémára, nemi hovatartozásra, főnök-beosztotti kapcsolatra, vagy szexuális jellegű témákra. 

Tudtad például, hogy meghatározott számú nő minden hónapban rákeres arra, hogy „dugás plüssállatokkal”? - fura nem? Vagy talán annyira mégsem?

Mert bizony bármennyire is mutatunk magunkról cuki, szende, vagy épp tisztes képet, a Big Data mindent lát. Seth kimutatásait és eredményeit a Google Trendekre, ill. a Facebookon, a Wikipédián és a PornHubon elérhető adatokra alapozza. Az általunk beütött billentyűk, elgépelt szavak, kereső kifejezések segítségével próbálja megérteni, kik is vagyunk valójában a digitális kulisszák mögött. S bármennyire érdekes és humoros is a könyv, az összefüggések így is gyakran elkeserítőek, és néha ijesztőek is.

Mindenki hazudik mindenkinek, a hazugság széles körben elterjedt szokás...

A könyvben felvázolt adatok ugyanis azt mutatják, hogy rengeteg dologról nem mondanak az emberek igazat, pl. hányszor járnak konditerembe, elolvastak-e egy bizonyos könyvet, vagy hogy mennyit szexelnek, isznak, mennyibe került az új cipőjük, vagy épp akkor is beteget jelentenek, amikor kutya bajuk. Előszeretettek elhallgatják kínos szokásaikat, nem vállalják fel valódi véleményüket dolgokról, helyette inkább mosolyogva hazudnak, csak hogy jó benyomást keltsenek barátaikba, kollégáikba.

Itt van pl. az óvszer használat kérdése. Seth szerint az óvszer használattal kapcsolatban sem vagyunk őszinték. A heteroszexuális szexre vonatkozó (amerikai) felmérés szerint a nők azt állítják, hogy évente 55 alkalommal szexelnek, és az esetek 16 %-ban használnak óvszert. Ez összesen évi 1,1 milliárd óvszert jelent. Csakhogy a heteroszexuális férfiak azt állítják, hogy ők 1,6 milliárd óvszert használnak el évente. Akkor ház ki mond igazat, a férfiak vagy a nők? Mint kiderült, senki. A Nielsen nevű globális információszolgáltató ég szerint, amely a fogyasztói viselkedést méri, az évente eladott óvszerek száma nem éri el a 600 milliót. Tehát mindenki hazudik. 

Stephens kitér arra is, hogy a nők miként jellemzik férjeiket a Facebook-on, és miként a névtelen keresésekben. Amíg a közösségi oldalon úgy írják le férjeiket, mint a legjobb barát, legcsodásabb szerető, hihetetlen arc, addig a Google-nek már elmondják a valódi véleményüket, mint a meleg, egy gyökér, szar az ágyban, vagy épp rohadt idegesítő arc. Ezek szerint megalapozott az a tény is, hogy a közösségi oldalainkon - Facebook, Instagram - kissé eltérő, hamiskás képet mutatunk magunkról, mint amilyen a valóság.

A Facebook-ot, vagy Instagram-ot görgetve úgy tűnhet mindenki tökéletes életet él, évente többször is eljut nyaralni, boldog párkapcsolatban él, a gyerekei jók és tisztaság mániások, minden megesznek, sosem sírnak, péntek esténként, pedig mindenki őrült bulikban vesz részt rengeteg baráttal. Ám a Big Data szerint a fiatalok többsége valójában egyedül nézi a kanapén a Netflixet. 

Ajánlom-e elolvasásra?

Igen, nagyon is! Ez a könyv különleges társadalomrajz, s bár kizárólag az amerikai embereket jellemzi, úgy vélem mi magyarok sem vagyunk sokkal különbek. Davidowitz különleges humorral átszőtt írása, szexuális utalásokkal megfűszerezve, olyan érdekes problémákat feszeget, amelyek minden 21. századi embert érint, aki legalább egyszer belépett az internet kusza dzsungelébe.

A könyv kiadói fülszövege

Seth Stephens-Davidowitz szerint az, amit az emberekről gondoltunk, nagyrészt totális tévedés. Hogy miért? Azért, mert az emberek hazudnak. Hazudnak a barátaiknak, a szeretőiknek, az orvosuknak, a közvélemény-kutatóknak – és önmaguknak is. Csakhogy… Az internet korában már nem kell arra hagyatkoznunk, amit az emberek magukról mondanak! A keresőmotorok, a közösségi oldalak, a randi- és a pornóoldalak digitális aranybányák a Big Data kutatóinak. Valós képet adnak arról, mit gondolnak, mit akarnak, mit tesznek valójában az emberek. Ezekből az adatokból megtudjuk, milyenek is vagyunk mi ténylegesen – ami lehet vicces, de akár sokkoló is. Ám mindenképpen elgondolkodtató. Mert a Big Datától szinte mindent megtudhatunk az emberi természetről – feltéve, ha azt kérdezzük tőle, amit kell.

Athenaeum Kiadó, 
360 oldal, ár 3999 Ft

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!