Megjelent Dr. Kádár Annamária várva várt, gyerekeknek és felnőtteknek szóló mesekönyve, a Valódi példaképek! A neves pszichológus „karanténprojektje” volt ez a különleges kötet: a bezártság hónapjai alatt olyan közszereplőkkel beszélgetett, akiket modern mesehősöknek lát, mert tehetségüknek, kitartásuknak, kreatív megküzdésüknek köszönhetően kimagasló eredményeket értek el az élet különböző területein, amelyekre joggal tekinthetünk tisztelettel.

A mesekönyvet a szerző elsősorban felső tagozatos iskolásoknak, kiskamaszoknak és kamaszoknak írta, de a tapasztalatok szerint a felnőttek is legalább annyira élvezik ezeket az inspiráló, reményt és életörömet felszító történeteket. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek!

Dolgozószobám könyvespolcán hosszú évek óta van egy fénykép: az összenőtt szemöldökű, színes mexikói viseletben pompázó ikonikus festőnőt, Frida Kahlót ábrázolja. Én magam soha nem akartam festőművész lenni, de olyan emberré akartam válni, mint amilyen ő volt. Mert egy követendő példakép a teljes életével kínál mintát.

„Viva la Vida! Éljen az élet! Merj élni, meghalni bárki tud!” – mondja Frida. Ezek a mondatok ma is életfilozófiám részei. A példaképem bennem él: erőt és hitet tudok meríteni a közelségéből.

Egy jó példa erőt ad, pozitív életszemléletet közvetít, előre visz, és segít felismerni azt, amiben igazán jók lehetünk. A példaképeket nem lemásolni kell, hanem ihletet meríteni belőlük. Ők a saját magunk választotta út bejárásához és az elénk gördülő akadályok leküzdéséhez nyújtanak számunkra mintát és támaszt. Beavatnak minket az élet titkaiba, hiteles történetükkel segítenek eligazodni abban, hogy mi helyes, és mi helytelen, mi visz eredményre, é s mi vezet kudarchoz. Ha gyerekként, serdülőként, majd felnőttként megkapjuk a kellő inspirációt, akkor az életben már önállóan is tudunk boldogulni, fejlődni.

Azt tapasztalom, hogy ma mind a gyerekek, mind a felnőttek rettenetesen ki vannak éhezve a hiteles kortárs példaképekre. Olyan embereket szeretnének maguk körül látni, akiket elért eredményeikért és belső tartásukért egyaránt becsülhetnek. Hétköznapi mesehősöket, akik a saját életük példájával mutatják meg, hogyan érdemes élni. Ez adta az ötletet ehhez a könyvhöz, melyben 13 kortárs magyar példakép – Al Ghaoui Hesna, Barabási-Albert László, Borbély Alexandra, Böjte Csaba, Halà ¡csy Péter, Jentetics Kinga, L. Ritók Nóra, Máté Bence, Michelisz Norbert, Polgár Judit, Roska Botond, Ürge-Vorsatz Diána és Vecsei H. Miklós – történetét dolgoztam fel mesei formában. A könyv szereplői interjúkban szolgáltattak anyagot ezekhez a mesékhez, amelyekből megtudjuk, hogy miként jutottak el addig, ahol ma tartanak, milyen harcokat kellett megvívniuk a külső és belső sárkányokkal, honnan merítenek erőt a nehézségek legyőzéséhez, és milyen értékek szerint élnek. A meséket felső tagozatos iskolásoknak, kiskamaszoknak, kamaszoknak és felnőtteknek egyaránt ajánlom. Mert példaképekre mindannyiunknak szükségünk van!„Egy hétig tartott, amíg a leveleket cipelő hangyákat meg tudta örökíteni egy képen. Tizenkétezerszer kattintott. Ahhoz ugyanis, hogy éles legyen a kép, rá kellett bírnia őket, hogy úgy masírozzanak, ahogy ő szeretné: szépen sorban, egy síkban. Arra gondolt, hogy ha valahogy alulról fújna a szél, az sorba rendezné őket. De honnan szerezzen ventilátort az esőerdő közepén? Végül a szállásadóját kérte meg, hogy hadd szerelje ki a ventilátort a számítógépéből, az autójából pedig adja kölcsön az akkumulátort.

Gondolhatod, milyen arcot vágott a menedzser, amikor Bence kiműtötte a ventilátort a számítógépből, amelyen az egész éves foglalás és könyvelés volt… De Bence annyira megszállottan akarta a fotót, hogy még erről is sikerült meggyőznie. Hama rosan szél is kerekedett, így nem maradt más hátra, mint megörökíteni a tömött sorokban menetelő hangyákat. Vakufénnyel, három méteres távolságból világította meg őket, hogy a sziluettjük kellően kontrasztos maradjon. Bence képes volt az őserdőben csipesszel leveleket rendezgetni az éjszaka közepén, hogy a hangyás fotója tökéletes legyen. Az is lett! A lenyűgöző képnek az Árnyjáték címet adta.” - részlet Máté Bence meséjéből.

Olvass bele a könyvbe:
https://www.nyitottakademia.hu