Casey súlyos szerelmi csalódás és anyja váratlan elvesztése után tér vissza Massachusettsbe. Kétszeresen gyászol, magányos és pénztelen. Pincérnő egy harvardi elit étteremben, és egy nyirkos szobát bérel. Harmincegy évesen élete egyetlen értelme a regény, amelyen már hat éve dolgozik. Megismerkedik egy vonzó, kedves fiúval, név szerint Silasszal. Pár héttel később megjelenik az étteremben Oscar, aki özvegyen két kisfiút nevel. Casey dilemma elé kerül, és tisztában van vele: a két kapcsolat két teljesen más jövő ígérete.

A kapuzárási pánikról rengeteget hallunk, de vajon foglalkozunk-e eleget a kapunyitási pánikban, vagyis életnegyedi válságban szenvedőkkel? Azokkal a lediplomázott húszas-harmincas fiatalokkal, akik két életforma között egyensúlyoznak: a kamaszkor és a felnőttkor között. Mondhatnánk rájuk könnyedén, hogy ők az örökké útkeresők csoportja, akik majd csak magukra találnak, de tagjaik évről évre egyre többen lesznek. Hatalmas szerencse hát, hogy Lily King nagy igazságok kimondásával, ugyanakkor csípős, mulattató stílusban foglalkozik az ő életükkel új regényében. Szükség van egy ilyen könyvre, főként, ha ennyire szórakoztató.

Az Írók és szerelmek olyan, mint egy Sally Rooney-könyv, csak éppen ebben a könyvben vannak írásjelek. De Rooney kallódó, szerelmeseihez hasonlóan kellőképpen szókimondóak, sőt jó adag cinizmussal is rendelkeznek, és azt nem átallják használni is. Lily King olyan leleplező és felszabadító humorral mutatja be ezt a generációt, mint Updike, a főhős egyik kedvenc szerzője, aki egyébként még abban a harvardi egyetemi étteremben is megjelenik, ahol Casey dolgozik. A főhős élete finoman szólva sem rejt magában túl sok perspektívát: egy dohos szobában él, banánüléses bringával jár, nemrég veszítette el édesanyját és szakított szerelmével, a regény pedig, amin dolgozik, már hat éve nem tud elkészülni. Gyász, magány, diákhitel-adósság, innen szép nyerni, mondhatnánk. Mígnem a sors hirtelen két férfit is Casey útjába sodor, és ezzel két teljesen különböző lehetőséget ad az életre és az újraépítkezésre.A szerzőről

Lily King öt regény díjnyertes szerzője. Legutóbbi regénye, az Írók és szerelmek 2020. március 3-án jelent meg, első novellagyűjteménye, a Five Tuesdays in Winter 2021. november 9-én jelent meg. 2014-es Euphoria című regénye elnyerte a Kirkus-díjat, a New England Book-díjat, és a National Book Critics-díj döntőse volt. A The New York Times Book Review az Euphoriát 2014 10 legjobb könyve közé sorolta. Bekerült a TIME 2014. évi 10 legjobb szépirodalmi könyvébe. Massachusettben nőtt fel.

Mások a kötetről

„A változás könnyed kézzel rajzolt ívben, indirekt módon zajlik le, kerüli, hogy didaktikus, szájbarágós legyen. Az olvasó a végén nem fintorogva legyint, hanem inkább lendületet nyer belőle. Reményteljes, és mégis realisztikus. Ez benne a csoda.” – Kabódi Ella, Tiszta lappal a világban blog

„A könyv olyan érzéseket indít el, mint amilyeneket vélhetően a főszereplő maga is átél. Ha hasonlítani kell valamihez, egészen biztosan Sally Rooney neve jut eszembe, mégis egészen másfajta érzések kavarogtak bennem olvasás közben.” – Feneketlen könyvespolc

„Jól találja el az arany középutat a nehéz igazságok és a mulattatás között” – Sunday Times

„Érzékeny megfigyelésekkel teli, csípős stílusú fejlődésregény” – Observer

„Olyan ezt a regényt olvasni, mint mikor várja az ember, hogy elvonuljanak a felhők – egyfajta pompás agónia.” – Guardian

„Ellenállhatatlan.” – Elizabeth Strout

„Érzékeny és leleményes regény.” – Marian Keyes 

„Az Írók és szerelmek annyira emlékeztetett a fiatalkoromra, hogy meg is kérdeztem Lilyt, felbontotta-e az 1990-es években írott leveleimet. Minden akörül forog, hogy szerelmes vagy, nincs semmi pénzed és próbálsz alkotni. Nagyon gyengéd könyv, amely körülöleli az embert. Az Írók és szerelmek boldoggá tett.” – Ann Patchett

Idézetek a könyvből:

„Megállapodtam magammal, hogy reggel nem gondolok a pénzre. Olyan vagyok, mint a kamasz, aki próbál nem gondolni a szexre. De a szexre is próbálok nem gondolni. Meg Luke-ra. Meg a halálra. Ami azt jelenti, hogy nem gondolni anyámra, aki a télen halt meg, amikor szabadságon volt. Sok mindenre nem szabad gondolnom, hogy délelőtt írni tudjak.”

„Nem szeretném, ha úgy emlegetnének, hogy az a lány, akinek most halt meg az anyja. Épp elég baj, hogy én vagyok az a lány, akit most ejtettek.”

„Olyan az ízed, mint a hold, mondta Luke a berkshire-i mezőn. A rohadt poéta.” 

„Pár hete John Updike ült be a vendéglőbe, ahol dolgozom, és amikor letettem elé a salátát, a mellette lévő nő épp azt fejtegette, mennyire imádja A kentaurt, mire Updike a fejét rázta, és azt felelte, csak azért írta meg, mert akkortájt nem volt más ötlete.”

További információ:
https://21.szazadkiado.hu/

Köszönöm, hogy elolvastál! Szeretettel várlak vissza!