Miért tett úgy Agatha Christie egész karrierje során, mintha csak egyszerű „háztartásbeli” lenne, mikor ez nyilván nem volt igaz? Miért rejtette el igazi arcát a világ fürkésző szeme elől? Lucy Worsley angol történész Agatha Christie – Egy sejtelmes nő című, letehetetlenül izgalmas könyvében különleges kordokumentumok és a Krimikirálynő életrajza alapján új fénytörésben mutatja meg a Christie-jelenséget és az írónő legendás tizenegy napos eltűnését.

Ahogy Lucy Worsley írja, Agatha „izgalmasan, pezsdítően modern” volt. Szörfözni járt Hawaiira, imádta a gyors autókat, érdekelte az új tudományág: a pszichológia, amely komoly mentális krízisen segítette át. Akkor miért játszotta – minden ellenkező bizonyíték dacára – a szemérmes, gazdag, századeleji úriasszony szerepét?

A napokban jelent meg Lucy Worsley, angol történész könyve, az Agatha Christie – Egy sejtelmes nő. A kötet szerzője a Historic Royal Palaces alapítvány főkurátora, aki publikált már nagy sikerű könyvet Jane Austenről, valamint Viktória királynőről is, nevét a BBC nézői is jól ismerhetik, hiszen történelmi műsorokat is vezet.

Agatha Christie 1890-ben született, egy olyan korban, mikor egyértelmű szabályok szabták meg, mit tehet és mit nem tehet egy nő. Lucy Worsley életrajz nemcsak a világhírű bestselleríróról szól, hanem megmutatja azt az embert is, aki a származása és a neme jelentette akadályokat legyőzve elképesztően sikeres dolgozó nő lett.

„EBBEN A KÖNYVBEN A XX. SZÁZAD EGYIK NAGY ÍRÓJÁVAL TALÁLKOZHATUNK, AKIT FOLYAMATOSAN LESZÓLTAK, FÉLREÉRTELMEZTEK, ÉS AKINEK JÓL LÁTHATÓAN HATALMAS EREDMÉNYEI MINTHA EL LENNÉNEK REJTVE SZEM ELŐL.”

Worsley életrajza alapmű és rendkívül szórakoztató olvasmány. Személyes levelek és ritkán látott dokumentumok alapján mutatja meg, mennyire úttörő volt Agatha Christie – az a nő, aki tényleg megírta az egész huszadik századot.

Az Agatha Christie – Egy sejtelmes nő a kezdetektől vizsgálja az írónő életét. Gyökereit, származását, családi viszonyait, és azt a kort is történészi alapossággal veszi szemügyre Worsley, amelybe Christie beleszületett, amelyben szocializálódott, különös tekintettel azokra a helyzetekre és eseményekre, amelyek később a könyveiben is visszaköszönnek. Bravúrosan villant fel olyan emlékeket, pillanatokat, egészen jelentéktelennek tűnő apróságokat az írónő életéből, amelyek később felbukkantak regényeiben is. Megtudhatjuk azt is, hogyan vált a nagymama kedvenc mondása, nővére bálványozott karaktere, gyermekkorának kedvenc étele mind a Christie-univerzum részévé.

A számtalan életrajzi párhuzamon keresztül kirajzolódik az olvasó előtt a 20. századi Anglia. Gondoljunk csak bele: Agatha Christie élete nyolc évtizede alatt megélt két világháborút, a brit birodalom hanyatlását, és majdnem egy évszázadnyi, viharos társadalmi változást. Minderről hű korrajzot találunk könyveiben. Christie művei a kortárs olvasóknak egyáltalán nem voltak nosztalgikusak, nem volt közük semmiféle „ódonság”-hoz. Az elmúlt évtizedekben kifejezetten szép, szalonképes televíziós feldolgozásokat készítettek műveiből. De az eredeti regények annak a XX. századnak a termékei, amely szakított a múlttal. Maga Christie is modern módon élt, elég csak a szörfözés és a gyors kocsik iránti rajongására gondolnunk. Emellett persze regényei is izgalmasan, pezsdítően modernek voltak a megjelenésük idején. Művei nemcsak letehetetlen olvasmányok, hanem történeti forrásmunkának is kiválóak.

„EBBEN A KÖNYVBEN AZT SZERETNÉM KIBONTANI, MIÉRT TÖLTÖTTE EGÉSZ ÉLETÉT AGATHA CHRISTIE ÚGY, MINT HOGYHA HÉTKÖZNAPI EMBER VOLNA, MIKÖZBEN VALÓJÁBAN ÚJ UTAKAT TAPOSOTT KI. »NÁLAM A VILÁGON SENKI SEM ALKALMATLANABB AZ ÜNNEPELT HŐSNŐ ELJÁTSZÁSÁRA«, MONDTA EGYSZER. EZ A HOZZÁÁLLÁS AZONBAN CSAK RÉSZBEN FAKAD AZ Ő HIHETETLEN SZERÉNYSÉGÉBŐL. SOK KÖZE VAN AHHOZ A VILÁGHOZ IS, AMELYBE SZÜLETETT, S AMELYNEK MEGVOLTAK A MAGA SZABÁLYAI ARRA, HOGY A NŐK MIT TEHETNEK ÉS MIT NEM. EZ EGY TÖRTÉNELMI IRÁNYULTSÁGÚ ÉLETRAJZ, MELY NEM PUSZTÁN EGY SZERZŐ ÉLETÉNEK KRÓNIKÁJA, HANEM EGY OLYAN SZEMÉLYÉ, AKI VÉGIG ÉLTE MAJDNEM AZ EGÉSZ XX. SZÁZADOT.”

Agatha Christie életével kapcsolatban az egyik legizgalmasabb tény, hogy tizenegy napos – később hírhedtté vált – eltűnésére látszólag soha nem adott magyarázatot. Lucy Worsley ebben a kérdésben is nagyon alaposan járt el, és érdekes konklúzióra jutott.  „Amikor megemlítettem mások előtt, hogy Agatha Christie-ről írok, rendszerint arról a drámai tizenegy napról kezdtek kérdezgetni, amikor az írónő 1926-ban »eltűnt«, és már a holtteste után kutattak országszerte. Gyakran felvetik, hogy szándékosan rejtőzött el, hogy ezzel feleséggyilkos hírébe keverje csalfa férjét. Igaz lehet ez? Sokszor halljuk, hogy Agatha erről a hírhedt esetről egész életében hallgatott. Ez azonban tévedés. Meglepődtem, hogy milyen sokszor emlegette. Ha ezeket a megszólalásokat gondosan megvizsgáljuk, nézetem szerint az egész, úgynevezett rejtély köddé válik.”

További információ:
Helikon Kiadó