Az örök darab, amiből sosincs elég
Azok a bizonyos kis hullámcsattok valahogy mindannyiunknál ott lapulnak valahol, csak nem mindig látható helyen. Nem tudom Te hogy vagy vele, de én mindig szem elől tévesztem őket, és valahányszor egy újabb adag hullámcsattot vásárolok valamelyik drogériában, megfogadom, hogy mostantól aztán tényleg olyan helyre teszem majd le őket, ahonnan nem tűnnek el. Aztán valamilyen rejtélyes úton-módon mégis úgy felszívódnak, mintha sosem lettek volna. Így újra és újra meg kell vennem őket, hisz ezekkel az apró csattokkal pillanatok alatt stílusos és vállalható frizurát varázsolhatok magamnak.