Értékeljük a pillanatot!
Néha úgy abba hagynám az egészet, felégetném mindazt, amit eddig elértem, és pillanatok alatt bojkottálnám a blogot. Mert bizony nekem is vannak rossz pillanataim, amikor elhiszem a magányos, üres lelkű, szomorú és félelmekkel élő embereknek, hogy én sem érhetem el a céljaimat, hogy jobban járok, ha ott maradok a rideg, szürke, fénytelen szobában, ahol ők is élnek. De én hiszek a szépségben, a szeretetben és a nevetés gyógyító erejében. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk akkor is, amikor úgy tűnik, hogy minden a lehető legrosszabb. Mert a holnap mindig eljön, és csak rajtam múlik, ülve maradok, vagy teszek az álmaimért.
