Örömteli pillanatok ahogy én szerettem

Kislányként gyakran sétáltam végig a nagyváradi Kanonok soron. Arra jártam suliba, és minden nap arról is mentem hazafelé. Emlékszem minden egyes szegletére, oszlopaira, házaira és üzleteire, ahogy arra is mennyit szaladgáltunk gyerekként a püspöki székesegyház udvarán. Akkor úgy gondoltam ezek az évek sosem érnek véget, aztán jött egy hirtelen ötlettől vezérelt költözés, én pedig Pest nyüzsgő forgatagába csöppentem, olyan emberek közé, akik számára kezdetben csak egy idegen voltam. 

10 dolog, amit szerettem benne...

...mert bizony az ősz második hónapja is tartogatott meglepetéseket és örömteli pillanatokat. Persze ezt így leírni, kicsit talán túl álszent dolognak tűnik, hisz az én életem sem tökéletes, én sem találom meg mindenben a boldog pillanatokat. Nem látom meg a szépséget a folyton hétvégén zajongó szomszédban, az ingerült pultosban, az undok eladóban, a sietős reggelek forgalmi akadályaiban, az óriási dugóban, a véget nem érő munkában, na meg az óraátállításban. Hisz ezzel elkezdődik a sötétség időszámítása, amikor reggel még sötét van, és amikor kilépsz a munkahelyedről, már sötét van.