Örömteli pillanatok az életben

Rajongok az őszért, imádom benne az illatokat, az ízeket és azokat a gyönyörű, könnyedén variálható színeket. Remek, hogy a hűvösebb napok beköszöntével előkerülhetnek a színes sálak, a kockás blézerek, és azok a csodás mély árnyalatú - bordó, barna, burgundi - szemhéjpaletták. Idén ősszel ugyanis nyugodtan lehetünk bátrabbak a színek használatával, akár két-három árnyalatot is kombinálhatunk egymással, pl. a burgundit a narancssárgával. Én már nagyon vártam ezt az évszakot, és bízom benne Te is megtalálod benne majd a szépséget.

Minden, amit szerettem benne...

Az év első hónapja valahogy nekem mindig olyan, mint egy undok hétfő egy kellemes, hosszú hétvége után. Nem tartozik a kedvenceim közé a fagyos hajnalok, a rövid nappalok és a pocsék időjárás miatt, de szerencsére Kedves születésnapja, és a remek januári programoknak köszönhetően sokkal könnyebb átvészelni a nehezebb pillanatokat. És addig is, amíg nem jön el a valódi tavasz - amire már úgy vágyom - jöjjön egy szösszenetnyi összefoglaló az év első hónapjáról, ami szép volt, jó volt, de végre elmúlt! 

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Megfigyelted már, hogy a legkedvesebb emlékeid leggyakrabban a spontán pillanatokból születnek? Amikor hirtelen ötlettől vezérelve elugrassz a barátnőddel moziba, vagy kutyasétáltatás során találkozol egy helyes pasival, vagy teltház miatt kedvenc éttermed helyett benézel egy eddig számodra ismeretlen kifőzdébe, és rábukkansz a tökéletes helyre, ahol épp olyan íze van a krumplifőzeléknek, mint a nagymamádénak volt? Talán néha lelassíthatnánk, és a tudatosan megtervezett napokat felboríthatnánk olykor-olykor egy kis spontaneitással.    

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot! 

Öregszem, és itt most nem csak a sunyiban előbukkanó kis ráncokra gondolok, a türelmetlenségre, vagy, hogy egyre kevésbé tolerálom az álszent embereket, hanem a nyárra. Igen, erre a várva várt évszakra, amit mára már egy csöppet sem bírok elviselni. Nincs gondom a meleggel, elálldogálok én az árnyék nélküli buszmegállóban, a légkondi nélküli villamosra is találtam alternatív megoldást – kínaiban vett legyező – de ezt a 40 fölötti hőmérsékletet már nem bírom, sem a városban, sem a Balaton partján. Az ilyen forró napokon pedig a jókedvem is elpárolog, ilyenkor hajlamosabb vagyok csupán azt látni magam körül ami rossz, na meg ami nincs.

Kép1/2/3/4

Július, amit igazán szerettem benne

Idén nyáron úgy alakult, hogy inkább itthon maradunk Kedvessel, és házon belül töltjük a szabadnapjainkat, egyrészt mert év elején már volt szerencsénk kivakációzzuk magunkat Szlovákia gyönyörű, havas hegyei között, másrészt, mert fel akartuk kicsit fedezni kettesben kishazánk szépségeit. Bár végül a hosszabb belföldi nyaralásból csupán néhány rövidebb hétvége lett, de ahogy mondani szokták: Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem érdemli! Így hát megpróbáltam észrevenni a jó dolgokat...

Kép1/2/3/4

Június, amit igazán szerettem benne

Mindig imádtam írni. Kislány koromban mások tollából élveztem az írásokat, csak úgy faltam a könyveket - még a kötelező olvasmányokat is elolvastam a nyári szünetben. Sokak szerint ezek a történetek elzártak a külvilág elől, de számomra a könyvek külön kis szigetek voltak, ahova mindig elvonulhattam egy stresszesebb-fáradtabb nap végén. Számomra mindig izgalmas volt átlépni a valóság és a képzelet különleges határát. Bár a szőke hercegbe továbbra sem hiszek, az írás erejében annál inkább. A sok könyv elolvasása után rájöttem, hogy az írás számomra minden: adrenalin, feltöltődés és maga a totális öröm forrás. 

Kép1/2/3/4

Május, amit igazán szerettem benne

Ez az év eddig igazán jónak mondható - legalább is a tavalyihoz képest fényévekkel kellemesebb - továbbra is van munkám, életben tudom tartani a blogom, áll mellettem egy remek család, egy imádnivaló férfi, és még a várva várt nyarat is megélhettem, kezemben egy hűsítő, finom jeges kávéval. Ám egy picit, aggódok, mert titkon attól félek, hogy ebben a harmonikus időszakban majd beüt a krach. Volt már rá példa, így nem csoda, hogy a totális boldogság gondolatára néha bevillan a félelem, és én megrettenek. Normális dolog? Nagyon NEEEEM! 

Kép1/2/3/4

Április, amit igazán szerettem benne

A múltkor hazafelé tartva a szokásos útvonalat kicsit megbonyolítottam, egy teljesen másik irányban indultam el az irodából. Az otthonom helyett a belváros felé vettem az irányt, felültem a kettes villamosra és elzötykölődtem egészen a Parlamentig, a közeli kávézóban vettem egy kávét, majd kiültem a Duna-partra, levettem a tűsarkúimat, és csak figyeltem a várost. Elgondolkodtam, vajon mikor is volt utoljára, hogy csak úgy csináltam valamit, ami más, mint a megszokott?

Kép1/2/3/4

Minden, amit szerettem benne...

Az év első hónapja nem tartozik a kedvenc hónapjaim közé, de szerencsére Kedves születésnapjának, és a szlovákiai hosszú hétvégének köszönhetően szinte pillanatok alatt elrepült. És amíg a gyönyörű rózsahegyi kiruccanásunkról mindent fotóval dokumentáltam, addig szerelmem szülinapját most kivételesen nem örökítettem meg, egyszerűen csak élveztem a vele töltött pillanatokat és a szívembe elraktároztam minden boldogságot.

Először nem akartam a két ünnep között blogolni, de nekem az írás kikapcsolódás, így nem tudtam megállni, hogy ha már bekapcsoltam a laptopom, ne írjak pár sort a karácsonyi készülődésről. Aki követi a Facebook oldalam, már biztosan tudja rólam, hogy nagyon szeretek mindent, ami a karácsonnyal kapcsolatos. A szüleimmel ellentétben én már ősz végére fellelkesülök, és nagyon izgatottan készülődök az ünnepekre. Ebbe persze beletartozik az ajándékok kitalálása, a tavalyi dekorációk előkeresése, a menü kitalálása, a csomagolás, na meg a karácsonyfa feldíszítése.