Örömteli pillanatok #1

Kezdhetném azzal, hogy új év, új élet, új lehetőségek, de ez legalább annyira elcsépelt és unalmas, mint utálni a hétfőt. Inkább maradjunk abban, hogy minden év más, melyben mindig is lesznek kisebb és nagyobb sikereink; letenni a jogsit, saját otthonba költözni, időben leadni a zh-t, kikerülni a reggeli dugót, mikor épp sietünk vagy nem oda égetni a nagyi receptjéből készült sütit. Legyen kicsi vagy nagy a Te sikered, a lényeg, hogy épp annyi örömmel töltsön el, hogy az oda vezető út végén motivált maradj a folytatáshoz.

Örömteli pillanatok 

Vannak könyvek, amelyeket mindenhova magammal viszek, ízek, melyeket képtelen vagyok elfelejteni és illatok, melyektől pillanatok alatt eszembe jut egy rég elfeledettnek hitt emlék. Felvillannak előttem eltűnt idők pillanatai: ahogy nagymamám konyhájában tejszínhabos kakaót kortyolgatok lefekvés előtt, vagy amikor a teámba áztatom a francia kekszet, ahogy átfagyva berohanok a kályha mellé, miután egész nap hóembert építettem a barátaimmal, vagy azok a csodás nyarak Székelyföldön. Mindenkinek mást jelent a múlt, de mindenkinek van benne valami, amire érdemes emlékezni. 

Amit igazán szerettem benne...

Szinte minden év a hangzatos fogadalmakról szól: majd holnaptól, hétfőtől, januártól belevágok, elkezdem, megtanulom, leszokok, megváltozok. Így ahogy fejest ugrunk az új évbe, úgy vetjük bele magunkat ígéreteink tengerébe is. Persze nekem sincs meg a tökéletes recept az újévi fogadalmak betartásához, de azt tudom, hogy már egy apró változás is nagy sikerhez vezet. Egy dolgot pedig érdemes észben tartani: nem mi vagyunk gyengék, ha valami nem sikerül elsőre, csupán a kitűzött célok rosszak.

Amit igazán szerettem benne...

Ülök a dugóban, kortyolgatom a reggeli kávémat, a rádióban a "Last Christmas, I gave you my heart"  szól, a mellettem álló autóban egy mikulás sapkás pasas telefonál, közben a hó is elkezdett szállingózni. El sem hiszem, hogy máris itt a december, és vele együtt szép lassan beköszöntenek az ünnepek. De még mielőtt maximálisan átadnám magam a karácsonyi varázslatnak, gyorsan fussuk át az elmúlt hónap legnagyobb kedvenceimet.

Örömteli pillanatok a hónapból...

Egész nap képes lennék elhallgatni Joe Dessin dalait. Ma reggel is az első dolgom volt ébredés után, hogy bekapcsoljam kedvenc zenéimből álló lejátszási listámat, és csak ezután jöhetett a jól megérdemelt kávé. Nem tudom te hogy vagy vele, de én kedvenc dalaimat különböző korszakokra tudnám bontani, melyekben vannak nagy visszatérők és persze új stílusok is. Ez a mostani korszak a francia sanzonoké, a jazz zenéé és a régi melódiáké. Egy jó zene olyan számomra, mint hosszú hideg tél után a virág illatú tavasz.

Örömteli pillanatok ebből a hónapból...

Talán sokan meglepődnek rajta, de én szeretek tömegközlekedni. Egyrészt mert a Jászai-tér felé zötykölődve van egy kis időm olvasni, másrészt mert fültanúja lehetek olyan beszélgetéseknek, élethelyzeteknek, amit a reggeli dugóban, az autómban araszolva soha nem élhetnék át. Arról már nem is beszélve, hogy van abban némi báj, amikor a villamos ablakán kinézve ismét rá tudsz csodálkozni városod szépségére.

Örömteli pillanatok ahogy én szerettem

Kislányként gyakran sétáltam végig a nagyváradi Kanonok soron. Arra jártam suliba, és minden nap arról is mentem hazafelé. Emlékszem minden egyes szegletére, oszlopaira, házaira és üzleteire, ahogy arra is mennyit szaladgáltunk gyerekként a püspöki székesegyház udvarán. Akkor úgy gondoltam ezek az évek sosem érnek véget, aztán jött egy hirtelen ötlettől vezérelt költözés, én pedig Pest nyüzsgő forgatagába csöppentem, olyan emberek közé, akik számára kezdetben csak egy idegen voltam. 

Nekem az ősz mindig a nagy összegzések időszaka, nálam ugyanis nem a január, hanem a szeptember az új év kezdete, amikor fogadalmakat teszek és új dolgokba vágok. S bár a hosszú tél után már én is nagyon hiányoltam a nyárat, - mely idén is tele volt élményekkel, tanulságos pillanatokkal és örömökkel, - most mégis nagyon örülök, hogy véget ért. Az idei ősz még elég kiszámíthatatlan eddig, mégis vágytam rá, a maga feladataival, újdonságaival, illataival és színeivel együtt. Szóval viszlát nyár, helló ősz! 

Volt idő, amikor még abban reménykedtem, hogy soha ne érjen véget a nyár, és még hosszú hetekig élvezhessem a jó időt, a kellemes napsütést. De ez mára megváltozott, legbelül már az őszi ruhatáramat listázom, és szinte már számolom vissza a napokat, amikor végre véget ér az augusztus, vele együtt pedig ez az elviselhetetlen forróság. Nem tudom te hogy vagy vele, de én már vágyom a hűvösebb, elviselhetőbb időjárásra.   

Valami furcsa oknál fogva az elmúlt egy hónap gyorsabban elrobogott mellettem, mint a reggeli gyorsvonat. De nem lehet okom a panaszra, a június tele volt boldog pillanatokkal, amiket semmiért sem cserélnék el, ahogy felejthető, monoton hétköznapokkal is. Ezúttal is akadt elég munka, de a hétköznapi teendők közé azért beiktattam magamnak egy kis pihentető kikapcsolódást: lelassítottam az időt magam körül, és belefeledkeztem a saját kis énidőmbe.