Értékeljük a pillanatot!

Újra egy hólepte péntekre ébredtünk, pedig én már tegnap épp készültem elpakolni az összes hólapátoláshoz szükséges eszközeimet. Pöttöm kislány koromban minden télen úgy vártam a havazást, mint megrögzött szerencsejátékos a lottósorsolást. Mindez mára megváltozott, ha csak tehetném átaludnám ezt az undok, hideg évszakot és addig maradnék a jó meleg ágyban, amíg végül a legkitartóbb hópelyhek sem bírják már tovább a tavaszi napsütést és átteszik székhelyüket az Északi-sarkra.

Már korán reggel kiugrottam az ágyból, ám a megszokott, undok vekker helyett ma a barátaim sms-eire ébredtem, akik kedves üzenetekkel hozták tudomásomra, hogy bizony ismét egy évvel öregebb, vagyis inkább egy évvel érettebb lettem. A meglepetés szülinapi tortámon, épp 31 gyertya égtelenkedett. Atyaég ezt még leírni is sok, nem hogy elfújni, de azért majd megpróbálkozom vele.