Légy büszke magadra!

Ki fél, néha csak félig él...

Építsd önbizalmad lépésről-lépésre!

Kislányként gyakran álmodunk magunknak egy gyönyörű világot, hisszük, hogy minden csupán szép és jó lehet. Bizakodunk benne, hogy minden ember kedves, nincs fájdalom, hazugság és ítélkezés. Kezdetben talán kissé naivak is vagyunk, csöppet hiszékenyek, reménykedünk benne, hogy a jó sohasem ér véget. Aztán hirtelen felnövünk, és talán kis időre elveszítjük a boldogságba vetett hitünket, ezért begubózunk, falakat húzunk fel magunk köré...

10 tuti inspiráció a mindennapokra...

Vannak színek, amelyek önmagukban, de egymással párosítva is remekül mutatnak. Az egyik ilyen nagy kedvencem a kék és a zöld kombinációja, mely elsőre talán erőteljes párosnak tűnhet, de a megfelelő darabokkal, vagy apró kiegészítőkkel kombinálva finom, lágy és nőies is tud lenni. Zöldbe borul tavasszal a természet, zöld a remény és a nyugalom színe. A kék viszont megfontoltságot és magabiztosságot sugall viselője számára. Neked mi a véleményed róla?

Ne hidd el a rosszat magadról!

Csak előre nézz, sose hátra! 

Nem lehet mindenkiből színésznő, közönségnek is kell lenni! Hallgattam gyakran nagymamámtól, akit soha életében nem vonzott a hírnév, és a csillogás. Arra azért kíváncsi lennék, hogy élné meg mai fiatalként ezt az időszakot, ahol az Instagram egy új művészeti platformot szült, ahol szinte mindenki „híres” akar lenni. Régebben csak az lehetett sztár, aki tehetségének köszönhetően letett valamit az asztalra – film, dal, könyv – manapság azonban bárkiből válhat celeb, aki valamivel képes felkelteni a közönség figyelmét. Te mit gondolsz erről?  

Ne mástól várd a boldogságod!

Ne félj kimutatni Nőiességed!

Az utóbbi hetekben hullafáradtnak érzem magam, már sajtóeseményekre is alig-alig jutok el, de amikor megszólal a Pink Martini a telefonomon, az olyan számomra, mintha újra vért pumpálnának az ereimbe, ilyenkor maximum hangerőre tekerem a Quizás-t, megfeledkezem a reggeli rohanásról, az undok hétfőkről és a hétköznapok stresszes pillanatiról. Majd - mezítláb, kedvenc hálóingemben, kávéval a kezemben - kisétálok a konyhába valami vacsoráért, s közben már Hooverphonic Mad About You dala szól, amitől még inkább elkap valami különös vágy, hogy behunyjam a szemem és csak táncoljak.

Örömteli pillanatok...

Nálam a tavasz akkor kezdődik, amikor három réteg pulóver helyett elég egy vékony kardigán, amikor a forró, gőzölgő latte helyett jobban esik a jeges kávé, amikor a nélkül is kiszellőztethetem a lakást, hogy usankát húzzak a hideg ellen, és amikor Mici az okos tévénk meleget adó boxa helyett a teraszt választja fekvő helynek. Ilyenkor még fontosabbnak tartom, hogy kimozduljunk otthonról és bűntudat nélkül kiélvezzük azt a pillanatot, ami épp boldoggá tesz minket.