Higgy végre magadban!

Dobd ki a haszontalan kacatokat az életedből!

Néha úgy érzem, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a mai képmutató világban, ahol csak a külsőségek számítanak: a jó kocsi, a nagy ház, a sok pénz, a jó nevű iskola, a fancy névjegykártya, a márkás ruha, a csillogó kiegészítő, a szépség és persze az örök fiatalság. Persze engem is gyakran elkap a vágy, amikor végig görgetem a sok kirakatot élő emberek életét, a „hogyan legyünk boldogok” próféták sablon idézeteit, akik fülig érő, hamis mosollyal élik mesterkélt életüket, és próbálom nem annyira pocsékul érezni magam a saját kis tökéletlenségeimmel, ebben a tökéletesnek hitt világban.    

A boldogság olykor a legapróbb dolgok egyike...

Az utóbbi időben egyre fontosabb számomra a környezetvédelem és a hulladékcsökkentés. Aprócska kis környezetemben próbálok tenni azért, hogy csökkentsem ökológiai lábnyomomon és igyekszem erre ösztönözni családom tagjait is. Redukáltam a vegyszerek használatát, kevesebb húst, több zöldséget és gyümölcsöt vásárolok, a műanyag fogkefét bambuszra cseréltem, szelektíven gyűjtöm a szemetet, nejlonszatyor helyett mindig magammal viszem kedvenc vászontáskámat, az utóbbi hetekben pedig saját termoszomba kérem az elviteles kávém. Nem mondom, hogy előbb jön majd miattam a tavasz, de legalább apró lépésekben teszek a boldogabb életért.  

Örömteli pillanatok ebből a hónapból...

Talán sokan meglepődnek rajta, de én szeretek tömegközlekedni. Egyrészt mert a Jászai-tér felé zötykölődve van egy kis időm olvasni, másrészt mert fültanúja lehetek olyan beszélgetéseknek, élethelyzeteknek, amit a reggeli dugóban, az autómban araszolva soha nem élhetnék át. Arról már nem is beszélve, hogy van abban némi báj, amikor a villamos ablakán kinézve ismét rá tudsz csodálkozni városod szépségére.

Helló Hétfő!

Örömteli pillanatok ahogy én szerettem

Kislányként gyakran sétáltam végig a nagyváradi Kanonok soron. Arra jártam suliba, és minden nap arról is mentem hazafelé. Emlékszem minden egyes szegletére, oszlopaira, házaira és üzleteire, ahogy arra is mennyit szaladgáltunk gyerekként a püspöki székesegyház udvarán. Akkor úgy gondoltam ezek az évek sosem érnek véget, aztán jött egy hirtelen ötlettől vezérelt költözés, én pedig Pest nyüzsgő forgatagába csöppentem, olyan emberek közé, akik számára kezdetben csak egy idegen voltam. 

A bátorság nem mindig harsogó

Többre vagy képes, mint azt gondolnád!