Bármennyire is szupevumennek érzem magam olykor-olykor, az időt én sem tudom megállítani, ahogy a napot sem tudom visszatartani, hogy csupán egy kis ideig még a horizont alatt maradjon. Próbálkozni lehet vele, de sajnos nem megy. Az idő megállíthatatlanul tör előre, épp olyan, mint egy kisiklott gyorsvonat. Így esett, hogy megesett, január első reggelén rám virradt egy újabb év, mely új reményeket ébresztett bennem. Vajon milyen lesz az idei évem? Mint egy drága jó barát, akit minden pillanatban öröm lesz átölelni, vagy undok módon elhappol előlem minden jót, és kárörvendően magamra hagy a bajban? Talán jobb lesz, talán nem, majd év végén kiderül.