Hazudnék, ha azt mondanám, hogy maximálisan át tudtam állni a rohanó hétköznapokban arra a bizonyos műanyag mentes, zero waste életmódra. Nem járok biciklivel dolgozni, legfeljebb a pékségig, nincs elektromos autóm, bár már vezettem, és nem ültetek fákat a hétvégéken, bár virágot annál többet. Ennek ellenére fontos számomra a környezetvédelem, az állatvédelem és az újrahasznosítás, naponta mondok nemet a műanyagokra és lelkesít a tudat, hogy már nem ciki turkálóból öltözködni – valahol legbelül mégis úgy érzem, kicsit olyan ez az egész, mint Don Quijote szélmalomharca. Te mit gondolsz erről?