Minden fejben dől el...

Örömteli pillanatok #1

Kezdhetném azzal, hogy új év, új élet, új lehetőségek, de ez legalább annyira elcsépelt és unalmas, mint utálni a hétfőt. Inkább maradjunk abban, hogy minden év más, melyben mindig is lesznek kisebb és nagyobb sikereink; letenni a jogsit, saját otthonba költözni, időben leadni a zh-t, kikerülni a reggeli dugót, mikor épp sietünk vagy nem oda égetni a nagyi receptjéből készült sütit. Legyen kicsi vagy nagy a Te sikered, a lényeg, hogy épp annyi örömmel töltsön el, hogy az oda vezető út végén motivált maradj a folytatáshoz.

Feladnád? Ne tedd!

Eddig szinte minden évet nagy tervekkel és elhatározásokkal indítottam, 2020-ra is kidolgozott terveim, elérhető céljaim voltak, mígnem a járványhelyzet közbe nem szólt, és feje tetejére nem állította az egész világot. Visszagondolva 2020-ra, valóban nem volt egy könnyű év, nekem is voltak mélypontok, hullámvölgyek, feladások s főleg, azokról a vágyaimról kellett a leghamarabb lemondjak, amikhez a legjobban ragaszkodtam. Talán épp emiatt, idén kissé fáradtan, elvárások és fogadalmak nélkül vágtam bele az új évbe, de korántsem motiválatlanul, célok nélkül.

Minden napban van valami jó...

Én így próbálok karácsonyi hangulatba kerülni...

Próbáltam eltolni a készülődést, még egy ideig dobozban tartani a karácsonyi díszeket, de elvesztem a sok csillogó kirakat, a mézeskalács illatú utcák, az ünnepi dekorációk és a cuki télapók között, amik már szeptember óta a boltok polcain sóvárogtak, hogy valaki végre vigye őket haza. Bármerre is jártam - persze szigorúan betartva a kijárási tilalmat-, mindenhol ott bujkált már a karácsony: fények, díszek, ízek, illatok és a jó öreg karácsonyi zenék formájában. Így hát maxi hangerőre tekertem Mariah Carey megunhatatlan All I Want for Christmas is You dalát, bekapcsoltam a fényfűzéreket otthonom minden egyes pontján és fejest ugrottam a decemberbe.

Örömteli pillanatok #11

Emlékszem mennyire imádtam már gyermekkoromban is a karácsonyokat, a nagyszüleim mindent megtettek, hogy tökéletes legyen az ünnep, mely maga volt a varázslat, telis-tele örömteli pillanatokkal, életre szóló boldog emlékekkel. Mindig hatalmas fát állítottak az előszoba közepére, amit nagypapám maga vágott ki, majd szánkón húzta haza, és mindig tökéletesen fel volt díszítve, ami meg nagymamám érdeme volt. Persze amíg ők szorgosan készülődtek, addig én odakint a hóból próbáltam valami hóember formát építeni - akkor még elképzelhetetlen volt az ünnep hó nélkül. A Mennyből az angyal felhangzása után berohantam, és hosszú percekig csodáltam a lenyűgöző karácsonyfát, majd gyermeki izgalommal bontottam fel a fa alatt rejtőzködő ajándékokat, miközben édes mézeskalács illat kúszott fel az orromba. Egyszerűen mesés volt!

Örömteli pillanatok

Nemrég még kapkodva készültem a másnapra, sietve indultam el otthonról, izgatottan ültem be egy-egy mozipremier vetítésére és maszk nélkül, félelem nélkül intéztem az ügyeimet a városban. Mindez röpke pár hónap alatt gyökeresen megváltozott, a szabadtéri tevékenységek, a társas érintkezések, a természetesnek vélt életünk átalakult, mindez pedig maximálisan rányomta bélyegét a mindennapjainkra: állandósult rossz hangulat, szorongás, létbizonytalanság. Ha te is így érzed, egy dolgot ne feledj, a sötét éjszakát mindig a reggeli fény követi. 

Örömteli pillanatok

Befejeztem végre egy jó könyvet, elkezdtem egy gyönyörűen megírt memoárt, hosszú kihagyás után belevágtam az itthoni edzésbe, elkezdtem nézni egy lebilincselő, izgalmas sorozatot, és mindeközben igyekeztem elterelni a gondolataimat az állandó koronavírussal kapcsolatos aggasztó hírekről. Ha te is szívesen kizökkennél kicsit a szürke hétköznapok forgatagából, akkor az alábbi posztot ajánlom a figyelmedbe.

Az élet túl rövid a sok haraghoz...