Értékeljük a pillanatot!
Ahogy ott ültem a kávéházi teraszon egyedül, volt időm megfigyelni a körülöttem elhaladó embereket, idős hölgyeket ahogy a piacról igyekeztek hazafelé, kézen fogva andalgó fiatal párokat, akiknél még lángolt a szerelem, édesanyjával a villamos után rohanó kisfiút, térképet szorongató turistákat és egy nőt, aki épp addig üldögél magányosan a villamos megállóban, a kopottas padon, amíg én elkortyolgattam a tejszínhabos lattemat. Semmit különöset nem csináltunk, ő csak bámult maga elé hosszasan, míg én elméláztam a gondolataimban. Nem ismertük egymást, de egy dolog közös volt akkor kettőnkben, végre önmagunk lehettünk és kiélvezhettük az egyedüllét ellopott pillanatait. Nem vagyok egy magányos lény, de néha azért jól esik egyedül meginni azt a finom feketét a hosszú munkanap végén.