Boldogság pillanatok, amikből inspirálódhatsz!

Kedvenc belvárosi szállodám kávézójában ülök, mellettem olasz turisták reggeliznek, én pedig a kávém fölött nézem ahogy szép lassan magához tér a város. Még korán van, Pest is csak épp, hogy ébredezik a hosszúra nyúlt hétvégéből, én viszont máris túl vagyok egy megbeszélésen. Egy olyan munkára mondtam igent, ami kellő szabadságot biztosít, mégis nagy kötöttséggel jár. De úgy vagyok vele, inkább választom a biztos változást, mint a boldogtalan beletörődést.

Kép1/2/3

Boldogság pillanatok, amikből inspirálódhatsz!

Boldogtalanság ellen sokféle tanács létezik, de olykor talán elég, ha odafigyelünk a környezetünkre, hisz az örömteli pillanatok néha a legapróbb dolgokban rejlenek.  Néha elég, ha egyszerűen megállunk egy pillanatra, máskor nem árt, ha jobban odafigyelünk magunkra, egészségesebben étkezünk, kicsivel többet mozgunk, mint tegnap, nem siránkozunk annyit és nem elégedetlenkedünk, egyszóval észrevesszük a dolgok pozitív oldalát is. 

Kitörni az átlagos hétköznapok őrült forgatagából nem egyszerű, főleg, ha úgy érzed, minden pillanat csak elpazarolt, értelmetlen idő, mert nem érzed felszabadultnak és boldognak magad. S bár az időjárás sem tükrözi még a várva várt tavaszt, apró lépésekben tehetsz önmagad boldogságáért. Vedd körül magad pl. vidám díszekkel, friss virágokkal, csempéssz be néhány színes darabot a gardróbodba, menj el egy frissítő arckezelése, vagy csak egyszerűen lepd meg magad valami finomsággal, valamivel, amit nem veszel meg mindig a szokásos bevásárlás során.  

Nők a Volán mögött

Vajon szükség van olyan autósiskolára, ahol kizárólag nőket oktatnak autóvezetésre? Szerintem igen. Évtizedek óta elhanyagoltam a vezetést, olyannyira, hogy már be sem merek ülni a kormány mögé. Mindennek tudom a pontos helyét, funkcióját, ismerem  a táblákat, de amikor a kormány mögé ülök lefagyok, remeg kezem-lábam és csak arra vágyom, hogy mielőbb kiszálljak az autóból. Így inkább buszra szállok, vagy beülök az anyós ülésre.

Értékeljük a pillanatot!

A hosszúnak tűnő tél olykor egyhangúvá teszi számomra az amúgy is monoton hétköznapokat. S bár mindig igyekszem a dolgok pozitív oldalát megragadni, a szürkeségből néha nálam is nehezen lesz fény és vidámság. Ugyanakkor hiszem, hogy már apróságokkal is kicsit jobbá tehetjük a mindennapjainkat, mert a boldogsághoz nem kellenek eget rengető, hatalmas dolgok. Igaz, az élet gyakran bizonytalan, néha mégis rájövünk, hogy számunkra is tartogat még szépséget és boldogságot.
Kép1/2/3/4

Minden, amit szerettem benne...

Az év első hónapja valahogy nekem mindig olyan, mint egy undok hétfő egy kellemes, hosszú hétvége után. Nem tartozik a kedvenceim közé a fagyos hajnalok, a rövid nappalok és a pocsék időjárás miatt, de szerencsére Kedves születésnapja, és a remek januári programoknak köszönhetően sokkal könnyebb átvészelni a nehezebb pillanatokat. És addig is, amíg nem jön el a valódi tavasz - amire már úgy vágyom - jöjjön egy szösszenetnyi összefoglaló az év első hónapjáról, ami szép volt, jó volt, de végre elmúlt! 

Kép1/2/3/4

Szia Kedvesem! Elérkeztünk az Újévhez, ami azt jelenti, itt az ideje, hogy összeállítsam 2017 decemberi kedvenceimet. Az előző évben is készítettem havi bontásban egy-egy ilyen kedvences posztot, ezért úgy gondoltam, ezt a sorozatot idén is folytatom. Bár a december nálam egyértelműen az ünnepi készülődésről, a karácsonyról és a pihenésről szólt, azért nem feledkeztem meg figyelemmel kísérni a divat és szépség trendeket. Neked mik voltak az előző év nagy kedvencei?
Kép1/2/3/4

Jöjjön, aminek jönnie kell, menjen, aminek mennie kell!

Az élet rövid, így ha akad benne egy őrült, gyönyörű pillanat, azt bizony meg kell ragadni! S bár nem szoktam fogadalmakat tenni, azért év első napján mindig szentelek néhány órát arra, hogy nosztalgikusan visszagondoljak az elmúlt év örömteli, őrült, vagy épp elhibázott pillanataira, és közben számvetést teszek a dolgaimról, és azért halkan mégis megfogadom magamnak, hogy az Új évben még inkább odafigyelek az élet apró, ám annál örömtelibb pillanataira, melyek gyakran visszafordíthatatlanok. 

Adventi Ünnep a Bazilikánál 2017.

Miről is szól a Karácsony, ha nem a totális csillogásról, együtt töltött pillanatokról, édes illatokról, finom falatokról és persze a végtelen mennyiségű ragyogásról? Legalább is nálam ott kezdődik az ünnepi ráhangolódás, amikor már az egész lakás fényárban úszik a lámpa füzérektől, és valahol ott folytatódik, amikor a családommal kilátogatok a Szent István téri adventi vásárra. A mostani Adventi Ünnep a Bazilikánál elnevezésű rendezvény azonban kicsit  eltért az előzőektől, ugyanis ezúttal nem csupán látogatóként, de vendéglátóként is részt vehettem.

Egy olyan világban élek ahol a legtöbben kirakat életet tartanak fent, ahol az emberek többsége nem ismeri a szerénységet, a szeretetet és a valódi boldogságot. Tetszik vagy sem, Facebookon éljük az életünket, Instagramon osztjuk meg legjobb pillanatainkat, a körülöttünk élők látszat boldogságát irigyeljük, s szomszédaink tragédiáján csámcsogunk. Nem tudjuk mi a türelem, a kiérdemelt jutalom, a tisztességes játszma, vagy alázat, mégis mindent azonnal akarunk, s közben mindent természetesnek veszünk, eközben semmit sem adunk, csak elvárunk, követelőzünk, de ha megkapjuk egyszerűen félredobjuk, mert már nem tudunk örülni semminek.

Kép1/2/3/4