Apró dolgok a boldogabb életért...
Ahhoz, hogy több fronton is helyt tudjunk állni, úgy a családunkban - anyaként, feleségként -, mint munkahelyünkön, vagy épp szerethető társként a párkapcsolatunkban, bizony óvnunk kell önmagunkat, női mivoltunkat, oda kell figyelnünk egészségünkre és lelkiállapotunkra egyaránt. Ennek fontos részét képezi a saját boldogságunk, vagyis életünk apró, ám annál örömtelibb pillanatai.
Inspiráció a Boldogsághoz
Vannak pillanatok, amikor úgy érzem nem állíthat meg senki és semmi, csak megyek előre, mert kizárólag a cél lebeg a szemem előtt. De gyakran én is megtorpanok, mert azt látom magam körül, hogy több minden is akadályozza azt, hogy fel merjem vállalni önmagam, a vágyaimat és a gondolataimat. Ám amíg ezeken a vélt, vagy valós akadályokon nem tudok átlépni, nem fogok tudni olyan életet élni, amiben ténylegesen jól is érzem magam. Ha te is gyakran érzed így, az alábbi poszt talán kicsit kibillenthet téged a belső szorításodból, félelmeidből…
Budapest gyakran volt a cinkosom a hosszúra nyúlt bulik után, máskor a legjobb barátom, akinek jó volt kiönteni a lelkem anélkül, hogy kioktasson, az utóbbi időben viszont az a város lett számomra, ahonnan akár már holnap elköltöznék. Na nem azért, mert idő közben megutáltam volna ezt a helyet, hisz a hibáival és tökéletlenségeivel együtt is szeretem Pestet, de már nem érzem benne az őszinteséget és nem találom a helyem.
Állok a Jászain, várva a villamost, közben a táskámból próbálom előkotorni a mobilom, de persze ez a táska is épp olyan mint az összes többi női táska, mint valami fekete lyuk, amibe minden belefér, de minden el is tűnik. Közben gombolok még egyet a kabátomon, hideg van, pedig lassan a májusnak is búcsút intünk. Tavaly ilyenkor már javában tombolt a nyár, erre most Reszkessetek betörők megy a tévében, miközben én lelkesen majszolom az epret a fűtött szobámban. Kész téboly! 
Apró dolgok a boldogabb életért...
Szeretem az olyan embereket, akik ebben a harsány, zajos világban is képesek őszinte mosollyal, méltóságteljes csöndben ragyogni. Akik anélkül sugározzák magukból a kedvességet, a bájt és a nőiességet, hogy üvöltene róluk, hogy elégedetlenek önmagukkal: vagyis hangosak, hivalkodóak és émelyítően kedvesek mindenkivel, azokkal is akiket nem is ismernek, vagy épp nem kedvelnek. Olyan ez számomra, mint Audrey Hepburn stílusban létezni a neonfényektől villogó Kardashianok között.
Imádok könyvtárba járni, ott mindig van valami megmagyarázhatatlan nyugalom, amit máshol nem érzek. Szeretem a csöndet, a könyvek illatát, melyekből csak úgy árad a múlt és az idő. Vannak napok, amikor úgy érzem az életem egy őrült körforgás, ilyenkor előszeretettel ülök be a könyvtárba – ahová már kislány korom óta járok -, míg máskor vágyom a pörgésre, a nyüzsgő forgatagra, hogy egyszerűen csak élvezzem az életet minden következmény nélkül. Hiszem, hogy ahogy tudunk keményen dolgozni, megállás nélkül robotolni, úgy tudnunk kell néha megpihenni, és csak egyszerűen átadni magunkat a boldogságnak. Hisz az élet élvezet nélkül, olyan mint egy hosszú út pihenők nélkül. Nem de?
Vétkesek közt cinkos aki néma…
A jó emberek csak jót akarnak Neked, nem irigykednek, nem bántanak, nem beszélik ki a hibáidat a hátad mögött és nem híresztelnek rólad valótlan, hazug dolgokat. Sokak számára evidens, hogy amikor sérelem éri őket, azonnal a sarkukra állnak és kiállnak önmagukért. Míg mások inkább nyelnek egy nagyot, visszahúzódnak csigaházaikba, és tűrnek, amíg a gond magától meg nem oldódik. A problémák viszont soha nem oldódnak meg maguktól! Ezt ugye már Te is tudod?
Építsd önbizalmad lépésről-lépésre!
Kislányként gyakran álmodunk magunknak egy gyönyörű világot, hisszük, hogy minden csupán szép és jó lehet. Bizakodunk benne, hogy minden ember kedves, nincs fájdalom, hazugság és ítélkezés. Kezdetben talán kissé naivak is vagyunk, csöppet hiszékenyek, reménykedünk benne, hogy a jó sohasem ér véget. Aztán hirtelen felnövünk, és talán kis időre elveszítjük a boldogságba vetett hitünket, ezért begubózunk, falakat húzunk fel magunk köré...
Nem lehet mindenkiből színésznő, közönségnek is kell lenni! Hallgattam gyakran nagymamámtól, akit soha életében nem vonzott a hírnév, és a csillogás. Arra azért kíváncsi lennék, hogy élné meg mai fiatalként ezt az időszakot, ahol az Instagram egy új művészeti platformot szült, ahol szinte mindenki „híres” akar lenni. Régebben csak az lehetett sztár, aki tehetségének köszönhetően letett valamit az asztalra – film, dal, könyv – manapság azonban bárkiből válhat celeb, aki valamivel képes felkelteni a közönség figyelmét. Te mit gondolsz erről? 
Ne félj kimutatni Nőiességed!
Az utóbbi hetekben hullafáradtnak érzem magam, már sajtóeseményekre is alig-alig jutok el, de amikor megszólal a Pink Martini a telefonomon, az olyan számomra, mintha újra vért pumpálnának az ereimbe, ilyenkor maximum hangerőre tekerem a Quizás-t, megfeledkezem a reggeli rohanásról, az undok hétfőkről és a hétköznapok stresszes pillanatiról. Majd - mezítláb, kedvenc hálóingemben, kávéval a kezemben - kisétálok a konyhába valami vacsoráért, s közben már Hooverphonic Mad About You dala szól, amitől még inkább elkap valami különös vágy, hogy behunyjam a szemem és csak táncoljak.