Dobd ki a haszontalan kacatokat az életedből!

Néha úgy érzem, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a mai képmutató világban, ahol csak a külsőségek számítanak: a jó kocsi, a nagy ház, a sok pénz, a jó nevű iskola, a fancy névjegykártya, a márkás ruha, a csillogó kiegészítő, a szépség és persze az örök fiatalság. Persze engem is gyakran elkap a vágy, amikor végig görgetem a sok kirakatot élő emberek életét, a „hogyan legyünk boldogok” próféták sablon idézeteit, akik fülig érő, hamis mosollyal élik mesterkélt életüket, és próbálom nem annyira pocsékul érezni magam a saját kis tökéletlenségeimmel, ebben a tökéletesnek hitt világban.    

Az utóbbi időben egyre fontosabb számomra a környezetvédelem és a hulladékcsökkentés. Aprócska kis környezetemben próbálok tenni azért, hogy csökkentsem ökológiai lábnyomomon és igyekszem erre ösztönözni családom tagjait is. Redukáltam a vegyszerek használatát, kevesebb húst, több zöldséget és gyümölcsöt vásárolok, a műanyag fogkefét bambuszra cseréltem, szelektíven gyűjtöm a szemetet, nejlonszatyor helyett mindig magammal viszem kedvenc vászontáskámat, az utóbbi hetekben pedig saját termoszomba kérem az elviteles kávém. Nem mondom, hogy előbb jön majd miattam a tavasz, de legalább apró lépésekben teszek a boldogabb életért.  

Az én nagymamám nem hitt a pszichológusok erejében, úgy gondolta a lelki válságra, na meg a manapság népbetegségnek számító depresszióra a sok munka, és egy nagy adag almás pite a megoldás, persze frissen sütve, sok porcukorral a tetején. S mivel a dolgok nálam sem mindig terv szerint sikerülnek, s néha nekem is elegem van a szürke hétköznapokból, a munkámból, na meg a fárasztó monotóniából, így gyakran nyúlok nagyim régi receptjeihez, csak én a  pitét még megfejelem egy finom tejes kávéval.

Néha szívből megsajnálom Kedvest, amikor reggelente kinyitom közös gardróbunk ajtaját, 10 % pasis cucc, míg a fennmaradó rész mind az enyém, sok ruhával, táskával és persze rengeteg cipővel. Aztán eszembe jut, hogy ezek csupán tárgyak, nem tesznek igazán boldoggá, legfeljebb ideig-óráig. A valódi, életre szóló örömteli pillanatokat valójában a szeretteinkkel eltöltött közös élmények adják, amiket senki nem vehet el tőlünk. Már most elmosolyodok azon a gondolaton, hogy öreg napjaimon milyen is lesz átnyálazni unokáimmal közösségi oldalaimra feltöltött fotóimat. Kerekedj hát fel te is a hétvégén, és zárd le lassan a nyarat egy szuper programmal, ami erőt ad majd az őszhöz, és boldog emlék lesz a múltból.

Boldogság pillanatok, amikből inspirálódhatsz!

Kedvenc belvárosi szállodám kávézójában ülök, mellettem olasz turisták reggeliznek, én pedig a kávém fölött nézem ahogy szép lassan magához tér a város. Még korán van, Pest is csak épp, hogy ébredezik a hosszúra nyúlt hétvégéből, én viszont máris túl vagyok egy megbeszélésen. Egy olyan munkára mondtam igent, ami kellő szabadságot biztosít, mégis nagy kötöttséggel jár. De úgy vagyok vele, inkább választom a biztos változást, mint a boldogtalan beletörődést.

Kép1/2/3

Boldogság pillanatok, amikből inspirálódhatsz!

Boldogtalanság ellen sokféle tanács létezik, de olykor talán elég, ha odafigyelünk a környezetünkre, hisz az örömteli pillanatok néha a legapróbb dolgokban rejlenek.  Néha elég, ha egyszerűen megállunk egy pillanatra, máskor nem árt, ha jobban odafigyelünk magunkra, egészségesebben étkezünk, kicsivel többet mozgunk, mint tegnap, nem siránkozunk annyit és nem elégedetlenkedünk, egyszóval észrevesszük a dolgok pozitív oldalát is. 

Értékeljük a pillanatot!

A hosszúnak tűnő tél olykor egyhangúvá teszi számomra az amúgy is monoton hétköznapokat. S bár mindig igyekszem a dolgok pozitív oldalát megragadni, a szürkeségből néha nálam is nehezen lesz fény és vidámság. Ugyanakkor hiszem, hogy már apróságokkal is kicsit jobbá tehetjük a mindennapjainkat, mert a boldogsághoz nem kellenek eget rengető, hatalmas dolgok. Igaz, az élet gyakran bizonytalan, néha mégis rájövünk, hogy számunkra is tartogat még szépséget és boldogságot.
Kép1/2/3/4

Egy olyan világban élek ahol a legtöbben kirakat életet tartanak fent, ahol az emberek többsége nem ismeri a szerénységet, a szeretetet és a valódi boldogságot. Tetszik vagy sem, Facebookon éljük az életünket, Instagramon osztjuk meg legjobb pillanatainkat, a körülöttünk élők látszat boldogságát irigyeljük, s szomszédaink tragédiáján csámcsogunk. Nem tudjuk mi a türelem, a kiérdemelt jutalom, a tisztességes játszma, vagy alázat, mégis mindent azonnal akarunk, s közben mindent természetesnek veszünk, eközben semmit sem adunk, csak elvárunk, követelőzünk, de ha megkapjuk egyszerűen félredobjuk, mert már nem tudunk örülni semminek.

Kép1/2/3/4

Merj tenni Önmagadért!

Úgy vélem mindenkinek meg kell találnia azt a hobbit, kikapcsolódást, ami boldoggá teszi, hisz valljuk be, mindenki boldogságra vágyik, amit sajnos a rohanó hétköznapokban gyakran csak hajszolunk, de el nem érjük. Én például szeretek színezni, még így 30 fölött is imádok néha színes ceruzákat ragadni, és csak úgy firkálni, festegetni. Valahogy jól érzem magam attól, ha néhány órát színezéssel tölthetek, engem ez tesz boldoggá. És téged?

Kép1/2/3/4

Értékeljük a pillanatot!

Egyedül is menj el bátran, ahova csak akarsz, fedezd fel a világot és szerezz minél több új élményt magadnak! – mondta mindig az én drága nagymamám. Sokáig nem hallgattam rá, eddig! Aztán a héten elmentem moziba, tök egyedül, utána pedig beültem ebédelni a közeli étterembe. S tudod mit? Meglepően jól éreztem magam.

Kép1/2/3/4