Értékeljük a pillanatot!
Babalépésekkel bár, de elkezdtem elfogadni önmagam. Rájöttem, hogy nem kell ahhoz naponta fél órákat a szoliban feküdni, vagy kiszőkíteni az amúgy is szőke hajamat, hogy nőnek érezzem magam. Sosem voltam egy irigy ember, de talán most érzem először azt, hogy én sem vagyok rosszabb helyzetben a másiknál. Ennek eredményeként pedig szép lassan csökkenni kezdett bennem az az undok szorongás. Nyilván lesz még olyan, amikor bármit is teszek, a sors így is, úgy is igazságtalan lesz, de az életem az én felelősségem, hisz nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.
Kép